- Mi a haditerv? – kérdezte Tenten csendes hangon. Az előtte
álló falu nem töltötte el túl sok jó érzéssel. A házak egymásra lettek építve,
mintha csak a másikat próbálnák elnyomni. Megtetézte a barátságtalanságát a
hatalmas fal, ami körbevette.
- Elindulunk és mindenkit, aki szembe jön, leverünk –
felelte Leila rideg hangon. Tenten hátrafordult, hogy szembe kerülhessen a
másikkal.
- Na ne nevetess! – nézett a szemébe, amikor is megértette,
hogy Leila egyáltalán nem viccnek szánta azt, amit mondott. Teljesen komolyan
gondolta, és, ha nem csapatküldetés lett volna, már rég az általa kitalált
„haditervet” valósítaná meg.
Egy darabig még a két lány farkasszemet nézett egymással.
Végül Tenten volt az, aki a farkasszem „párbajt” megtörte és visszafordult a
falu felé.
- Gai sensei mit gondol? – szólalt meg Lee.
- Ha chunnin akarsz lenni, akkor nem hagyatkozhatsz mindig a
senseiedre – válaszolt Neji, Gai helyett. Tenten a fiúra nézett majd vissza a
falura.
- Mi lenne, ha …. – kezdett el halk hangon beszélni, hogy
biztosan mindenki rá figyeljen. – A bejáratnál – mutatott a hatalmas falon lévő
ajtóra – van két ninja. Gondolom, őrök lehetnek. Ha őket legyőznénk, majd
alakváltó jutsuval felvennénk az alakjukat, akkor eljátszhatnánk azt, hogy
valamelyikünket elfogták és a falu belsejébe kerülhetünk anélkül, hogy
észrevennének – húzta ki magát büszkén mikor a mondandója végére ért.
- És utána? – szólalt meg először a nap folyamán Doi. Minden
szem rászegeződött. – Mit csinálnánk?
- Nagyon valószínű, hogy a falu belsejét őrzik a legjobban –
mutatott Tenten arra, amerre gondolta, hogy az adott pont van. – Ha az ott
lévőket meg tudnánk támadni, akkor talán sikerülhet akkora zűrzavart csinálni,
hogy az az előnyünkre vájjon! – Gai elismerően nézett a csapatában lévő
egyetlen lányra.
- Ez jó ötlet lenne, csak egyetlen apró dolgot felejtettél
ki…- hallgatott el a sensei egy pillanatra. Csak hatásszünetnek szánta, és
folytatni akarta a mondandóját, azonban ezt valaki más tette meg.
- Azt, hogy lehetetlen megvalósítani. És teljesen felesleges
– nézett Leila a másik lányra. Neki is átfutott az agyán az a gondolat, ami az
előbb elhangzott, azonban előbb elvetette, mint kivette volna a fülhallgatót a
füléből.
- Én azt mondtam volna, hogy elég nehéz… - próbálta
visszavenni a szót Gai, sikertelenül. Tenten újból megfordult és a lányra
nézett.
- Elmondanád, hogy mégis miért? – válasz helyett azonban
főhősünk csak felemelte a kezét és a falu bejáratára mutatott.
- Ha nem rám figyelnél, hanem arra, ami a feladatod, akkor
észrevehetted volna te is… - Tenten megfordult, azonban nem tudta, hogy a másik
lány mégis mire gondolt. Alaposan végigmérte a falut. Az kapunál álló két
ninját, de semmi buktatót nem látott a tervében.
- Mit kéne látnia? – nézett Lee is a falura.
- Hogy nem csak ketten őrzik a kaput – sóhajtott fel Neji,
akinek elege lett, hogy a csapattagjai nem vették észre. Tenten összerezzent.
Arra számított, hogy Leila fog válaszolni a kérdésre. A lánynak ugyanis
visszaszólt volna valami epéset… De Nejinek nem mert.
- Pontosan! – hallatszott némi mosoly Leila hangjába. Nem
számított arra, hogy rajta kívül bárki is észreveszi. Jó érzéssel töltötte el,
hogy olyan emberrel került össze egy küldetésben, aki az ő szemében nem
„teljesen szerencsétlen”. A lány ránézett csapattársaira, és amikor látta, hogy
Akihikonak és Doinak még mindig fogalma sincs, hogy miről beszél egy halk
sóhajjal együtt újból a falura mutatott.
- Első ránézésre úgy tűnhet, hogy tényleg csak ketten vannak
ott. És itt jön az első, ami egy ninjának gyanús… Túl feltűnően helyezkedik el
az a kettő. Az erdő bármelyik szegletéből ki lehet őket szúrni. Ha őrök
lennének, akkor viszonylag elrejtőznének. De ők még sem így tettek. És, ha egy
kicsit a kaputól beljebb néztek, akkor megértitek, hogy miért is nem. Az első
házakig kell csak elnézni – hagyta abba a beszédet, remélve, hogy innentől
megértik mit is akar.
- Leila nem mindenki rendelkezik olyan szemekkel, mint te…
Személy szerint nekem fogalmam sincs,hogy mit is kéne nézi…- meresztette a
szemeit Doi.
- Néhány házban ninják vannak, akik a kaput figyelik meg.
Olyan, mint egy dupla csapda. A legtöbb ember csak az elsőt veszi észre,
ezáltal könnyen belesétál a másodikba – válaszolt a kérdésre Neji, miután
látta, hogy Leila nem fog. A lány elismerően nézett a Hyuuga fiúra. Tudta jól,
hogy a Byakugannal simán megfigyelhette a házakat, és onnan megállapítathatta
volna, hogy nem teljesen lakatlanok. De a fiú nem használta a vérörökségét.
Ahogy Leila sem. Elég, ha az embernek feltűnik egy- egy ellebbent függöny,
észreveszi az apró jeleket, és logikusan kirakja a puzzle darabkáit. És Neji pont
ezt tette.
- Igen, mind a kettőtöknek igazatok van – lépett a csapat elé
Gai. – Pont ezért én az alábbi taktikát javasolnám – újból hatásszünetet
tartott, és újfent rosszul tette. Most azonban nem csak egy ember fejezte be a
mondandóját, hanem kettő.
- Két csapatra kell válni! – mondta egyszerre Neji és Leila
is. A két gyerek egymásra nézett, egyik sem számított arra, hogy ugyanaz a
gondolat ütött szöget a fejükben.
- Én megint nem így fejeztem volna be – sóhajtott fel Gai,
még nem tette túl magát azon, hogy megint elvették tőle a szót.
- Ha két csapatra válnánk, felhasználhatnánk – Leila itt egy
kis szünetet hagyott – Tenten ötletét. – Nem szívesen hívta a másik csapat lány
tagjának az ötletet, mert ugyan úgy ő is átgondolta már azt, amit Tenten.
- Ezt csak én nem értem? – Doi hangjában reménykedés
csengett, hogy valaki majd az ő oldalára áll. Neji felsóhajtott és átvette a
szót Leilától.
- Két csapatra válunk. Az egyik csapat az elterelő, míg a
másik a támadó csapat lenne. Az elterelő csapat három tagja megcsinálná Tenten
tervét, amíg a negyedik tag a házban lévő személyekről gondoskodna. Azonban
számolni kell azzal, hogy a házban lévő ninjákat is figyelik valahonnan. Sőt
ebben biztos is vagyok. Így az első csapat magára vonja a figyelmet. Több ninja
is fog érkezni, hogy megtámadják őket…- Neji folytatta volna, de Doi közbe
vágott.
- Állj! Akkor miért hívjuk őket elterelő csapatnak? Hiszen
ők fognak harcolni… - értetlenkedett. Leilát lenyűgözte, hogy Neji is arra a
tervre jutott, mint ő, de nem képedt el annyira, hogy egy ilyen nyilvánvaló
kérdésre nem tudott volna válaszolni.
- Mert, ahogy Tenten is mondta – nyomta meg jól a lány
nevét. – A falu belsejében lehet a legtöbb ninja. És onnan nem is fognak
kimozdulni. Viszont abban igazad van, hogy a falu peremén lévő ninják az
elterelő csapatra fognak támadni.
- Akkor meg mi értelme van az egész tervnek? Ennyi erővel
felhasználhatnánk azt a tervet, hogy „menjünk előre és, aki szembe jön, verjük
meg” – utánozta Akihiko Leila hangját, nem is gondolva arra, hogy ezzel a lányt
sértegeti.
- Viszont a meglepetés ereje sokat segít. Ők azt fogják
gondolni, hogy sikerült átverniük minket, de igazából ez fordítva fog
megtörténni – tette fel a pontot az i-re főhősünk.
- Annak ellenére, hogy én nem erre gondoltam, nekem tetszik
az ötlet – nézett elismerően először Nejire majd Leilára Gai sensei. – Úgy
hiszem akkor már csak két csapatra kell osztanunk magunkat.
- Szerintem ez már megtörtént. Hiszen két különböző csapat
vagyunk – felelte durcán Tenten. Még mindig nem tette túl magát azon, hogy nem
az ő tervét ismerték el.
Leila egy jó mélyet sóhajtott, ezzel is kimutatva, hogy
mennyire elege van a magyarázkodásból.
- Tudod te egyáltalán, hogyan osztják be egy-egy csapatba az
akadémián a tanulókat? – kérdezte ridegen. Tenten elmosolyodott. Még szép, hogy
tudta.
- Tanulmányi eredmény alapján. A legrosszabb tanulóhoz a
legjobbat. És? – vitte fel a hangsúlyt az utolsó szónál.
Leila csak egy másodperc erejéig elmosolyodott.
- Igen, ez az egyik alapja. De a másik az erőviszony. Minden
csapatban van általában egy távolsági harcos, és egy közelharcos
beállítottságú. Vedd csak példának a saját csapatodat, és meglátod, hogy igazam
van. Ez fontos egy-egy terepforma felállításánál. A távolharcos képes védeni
hátulról a közelharcost. És még rengetek taktikai oka van, amit most nem fogok
felsorolni. A lényeg, hogy a csapatok úgy lettek felállítva, hogy minden
feladatot el tudjanak végezni. Legyen szó védelemnyújtásról, támadásról,
elterelésről vagy bármi más küldetésről. Azonban most megvan két feladat, amit
el kell végezni. Az elterelés és a támadás – Gai sensei végig bólogatott, amíg
Leila beszélt, ezzel is lerombolva Tenten megmaradt reményét avval
kapcsolatban, hogy a másik lány talán nem is mondd igazat. Azonban Tenten
eldöntötte, hogy nem adja meg Leilának azt az örömöt, hogy beismeri igazát. Így
Nejihez fordult.
- És mégis, hogy képzeled a csapatok elosztását? – kérdezte
reménykedve.
Amíg beszélt Leila pillanatok alatt a lány mellett teremt,
olyan közel, hogy a vállaik összeértek. Tenten a hírtelen közelségétől egy
kicsit oldalra ugrott.
- Mondjuk, olyanok, akik nem ijednek meg a csapattársuktól,
és olyanok, akik nyuszik? – nézett gúnyosan Tenten szemeibe. A lánynak kellett
pár pillanat, mire felfogta, hogy Leila mit is akart ezzel mondani. Vissza akart
szólni valamit a lánynak, de Gai sensei megelőzte.
- Leila, remekül összehoztátok ezt a tervet, de a
csapatmunkán még csiszolnod kell! – Eizan egy pillanatra összerezzent. Ő sosem
merte volna ezt megmondani a geninjének. Főhősünknek azonban tetszett, hogy Gai
ellent mer mondani neki, így pillanatok alatt hátraugrott oda, ahol pár perce
még volt, és hozzá tette:
- Elnézést, úgy értettem, hogy olyanok, akik harcban
jártasabbak, és olyanok, akik nem annyira – ez sem volt csapatszellemi
megfogalmazás, de Leilától nem is lehetett elvárni olyat.
Akihiko és Doi meglepetten néztek csapattársukra. Soha nem hallottak
olyat, hogy a lány valami miatt elnézést kér…
- Arra akarsz kilyukadni, hogy Neji, én és te? – kérdezte
Lee főhősünktől.
- Lee, te megsérültél! – hívta fel a figyelmet egy fontos
dologra Tenten. Lee makacsul a csapattársára nézett.
- Már jól vagyok!
- Sivatagi Gaarával harcoltál… Örülj annak, hogy élsz, és ne
próbáld meg játszani a nagymenőt. Lehet, hogy jól vagy, de még nem épültél fel
teljesen! – lépett egyet előre Leila. – Szóval a válaszom: nem. Helyetted Doira
gondoltam – az említett srác egy pillanat alatt elsápadt…
- Rám? Mégis miért? Hidd el nem lenne olyan jó, ha én a
támadó csapatban lennék! – ellenkezett Doi.
- Ohh dehogyis nem – mosolyodott el Leila. – Idősebb,
tapasztaltabb vagy mint Tenten. Ráadásul téged jobban is ismerlek, könnyebben
össze tudok veled dolgozni, mint, ahogy Gai sensei is említette a csapatmunka
nagyon fontos – mosolyodott el, amikor a végére ért. Igazából ezek az indokok
számára semmit sem jelentettek. Egyszerűen csak Tentennek akart keresztbe
tenni. Tudta jól, hogy a lány a támadó csapatban akart volna lenni, viszont a
tények felállítása után ezt senkinek nem fogja elmondani. És így is lett. Pár perccel
később Lee, Tenten, Akihiko és Eizan sensei elindult, hogy az elterelő csapat
feladatát végrehajtsák.
Gai sensei maradt a másik csapattal.
Feszült csendben, kifejezéstelen arccal figyelték, hogy az
elterelők jelet adjanak nekik. Csak Leila arcán terült el önelégült vigyor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése