4.fejezet: A második forduló

A második forduló

Leila, Doi és Akihiko a fákon ugrálva süvítettek előre, amikor hírtelen a lány egy tisztáson megállt.

- Neked meg most mi bajod van? Így könnyen észrevesznek! – állt mellé Doi.

- Hogy mi bajom van? Csupán csak nem nagyon tűröm, ha követnek!- azzal Leila egy tört rántott elő megfordult és egy bokorba dobta. Három ninja ugrott ki a bokor mögül.

- Nem hittem volna, hogy észreveszel minket kicsi lány!- szólalt meg az egyik. -  Adjátok ide a tekercseteket és akkor nem bántunk titeket. De ha nem teszitek meg kénytelenek leszünk a halott kezeitekből kitépni.

- Huh, most aztán megijedtünk. Az egyik legnagyobb hibád volt, hogy kicsi lánynak neveztél. Akihiko, Doi most már nem muszáj nyugton maradnom ugye srácok?- kérdezte cinikusan a lány.

- Nem, nem kell, de azt mi nem szeretnénk látni, ahogy te belejössz egy csatába. Előre megyünk. Amilyen gyors vagy pár percen belül utolérsz minket. - válaszolta Akihiko.

- Menjetek csak!

Azzal a két fiú tovább ment a központi torony felé otthagyva a lányt.

- Ez nem valami lovagias! Itt hagynak egyedül. Gondolom náluk van a tekercs,de hármotók közül te futsz a leggyorsabban így te lettél az elterelő. De rajtunk nem fogtok ki! Srácok én elintézem a kis csajt ti menjetek a másik kettő után- Leilának nem tetszett, hogy újra kis csajnak nevezik. Kezdett dühös lenni. Mielőtt azonban a két ninja Akihiko és Doi után mentek volna a lány felkiáltott.

- Tévedés! Nálam van a tekercs. Itt a bizonyítékom - és elővette az említett tárgyat. Ezt két dolog miatt csinálta. Egyrészt, hogy ne kezdjék el üldözni csapattársait, másrészt, hogy megfigyelhesse az ellenség reakcióit. Mikor felcsillant a szemük a lány rögtön tudta: a csapatnál föld tekercs van. És ennyi információ éppen elég volt. A tekercset visszatette a helyére és elindult a ninják felé.- Még chakrát pazarolni is kár értetek- mondta Leila halvány mosollyal az arcán, mikor az egyik mögé került. Azzal a lendülettel háton is vágta azt az embert, aki kicsi lánynak merte nevezni. Olyan erősen ütötte meg, hogy neki csapódott a szemben lévő fának. Onnan biztos nem kel fel a vizsga végéig.

- Ezért most megfizetsz – felelte a két társa kórusban.

- Gyertek csak. – mosolyodott el a lány.

 Közben Akihiko és Doi arról beszéltek, hogy vajon mennyi idő múlva látják viszont csapattársukat. Már egy jó ideje ott hagytok és kezdtek aggódni. Mármint nem a lány miatt. Azt tudták jól, hogy Leila azért nincs még velük, mert túlságosan is élvezi a harcot. Ők maguk miatt aggódtak, hogy rájuk talál egy ellenséges csapat. És így is lett. Ahogy előre haladtak egyszer csak előttük találnak egy másik csapatot. Náluk fiatalabbak voltak körülbelül 14 évesek. Doi rögtön felismerte az egyik csapattagot. Sokat hallott már róla. Hyuuga Neji a mellékházba született, mégis neki van szinte a legnagyobb ereje. Meg tudta tanulni azokat a technikákat is, amelyeket csak a főház tud. Az osztálytársai zseninek hívták. A másik fiúról is tudott keveset. A neve Rock Lee, nem tud semmilyen ninjutsut használni viszont taijutsuban kevesen jobbak nála. Az ellenséges csapat lány tagjáról csak annyit tudott, hogy ért a fegyverekhez. Egyedül nem volt elég erejük, hogy legyőzzék őket, így húzni kellett az időt, amíg Leila meg nem érkezik.

- Adjátok ide a tekercseteket, amíg szépen kérjük – kiáltotta ki Lee.

- Mi szívesen odaadnánk csak van egy kis bökkenő… - ez az a válasz, amire Lee nem nagyon számított. Doinak sikerült meglepnie – A csapatunk harmadik tagjánál van mind a két tekercs, szóval, ha meg akarjátok szerezni vele kell megküzdenetek. - Doi nem tudta, hogy Leilánál tényleg két különböző tekercs van, de így legalább a csapat mindenképp meg akar majd a lánnyal küzdeni.

Hírtelen egy óriáskígyó tűnt fel a fák mögül. Doi és Akihiko egymásra néztek és látszott a félelem mindkét fiú arcán. A kígyó feléjük fordult és már éppen támadott volna, amikor megjelent Leila és egy ütéssel elkábította az állatot. Gyorsan kézjeleket formált és egy olyan technikát használ, ami az állatot a föld alá helyezi. Majd körbe nézett és meglátta az ellenséges csapatot.

- Öt percre hagylak titeket magatokra és máris bajba kerültök – sóhajtott a lány.

- Igen, de ez csak azért van, mert késtél – szidta le Doi.

- Hát igen nem tehetek róla, hogy az a másik csapat jobb társaság volt, mint ti… - mosolyodott el Leila.

- Na jó ezt itt és most hagyjuk abba. Van más problémánk is – mutatott Akihiko a másik csapatra, akik eddig csak nagyra nyitott szemekkel nézték a két fél között lezajlódott veszekedést.

- Igen látom, de ti csináltátok magatoknak a bajt nektek is kell megoldani. – felelte Leila miután végig nézett a csapaton.

- Ezt nem gondolhatod komolyan! És egyébként is nem tehetünk róla, hogy beléjük botlottunk. – fakadt ki Doi.

- De gondolhatom komolyan és komolyan is gondolom. Ha harcra kerülne a sor én nem vehetek részt benne. És egyébként is, de tehettek róla, hogy beléjük botlottatok. Nem figyeltetek eléggé.

- Hogy érted azt, hogy nem vehetnél részt a csatában? – kérdezte Doi.

- A Hyuuga fiú miatt – nézett a lány egyenesen Nejire. – ha kiderülne, hogy bántottam abból hiszti születne. Egyelőre legyen elég ennyi.

- Hogy érted, hogy miattam? Mégis ki a franc vagy te?- értetlenkedett az említett fiú.

- Igen azt én sem értem- szólt közbe Doi.

- Ha elmondanám, hogy ki vagyok akkor sem lennél okosabb. – válaszolt Leila úgy, hogy Doi kérdését elengedte a füle mellett. – Te túl fiatal vagy nem jelentene neked semmit az igazi nevem.

- Pedig, ahogy elnézlek te fiatalabb vagy tehát ez rossz érv volt! –jelentette ki a fiú.

- Igaz, akkor úgy mondom, hogy te fiatal és tudatlan vagy. Remélem, így már megfelel. – mosolyodott el a lány. Ez után olyan gyorsan alkotott pecséteket a kézével, hogy a másik csapatnak esélye sem volt felfogni, hogy mi történik.

- Föld stílus, porfelhő – mondta a lány miután befejezte a pecséteket.

Az egész helyet mérhetetlenül nagy por lepte el. Leila és csapata pedig elslisszolt kihasználva azt, hogy nem látnak a másik ninják semmit. Még hallotta, ahogy a Hyuuga fiú a Byakugannal próbálkozik, de már későn addigra már messze jártak.

- Ezek szerint pont jó tekercs volt annál a másik csapatnál. – jelentette ki Akihiko.

Főhősünk csak bólintott.

Körülbelül nyolc órával később megérkeztek a központi toronyba. Azért kellett ennyi idő, mert nagyon sok csapda volt és habár Leila át tudott volna menni rajtuk, úgy hogy nem aktiválja őket a fiúk biztos nem, így mindegyiket ki kellett kerülni.

Mikor megérkeztek látták, hogy nem ők az elsők. Gaara és testvérei már ott voltak. Illetve még egy friss genin csapat.

A lány csak elakart haladni szép csöndben Garra előtt úgy, hogy nem szól hozzá. Valahogy azonban sejtette, hogy ez nem fog menni.

- Látom mégsem haltál meg. – szólalt meg a fiú- Pedig azt hittem ez a vizsga neked túl nehéz lesz.

Soha nem voltak jóban. Egyszer- kétszer találkoztak, amíg egy városban életek, de akkor is egymás nyakának ugrottak mindig. Mármint nem úgy, mint mikor két kisgyerek birkózik. Ők tényleg vérre mentek. Bár Gaarát nem szívlelte a testvéreit annál inkább. Velük mindig is jóban volt.

- Sajnálom, hogy csalódást okoztam, de ha ez vigasztal te is nekem. – vágott vissza a lány.

- Egy kislány csak ne nyafogjon!  – ez volt az a szó, amire Leila mindig is nagyon harapott, és ezt a fiú nagyon jól tudta. Már emelte is volna a kezét, hogy behúzzon egyet Gaarának, amikor Akihiko megállította.

- Elég! Mi már teljesítettük a második fordulót. Tehát már nem veszünk részt rajta. Ha szét akartad volna kapni a fiút, akkor kellett volna megtenned, amikor még a vizsgán részt vettünk.

- Igazad van. – mosolyodott Akihikóra a lány. A fiú elengedte a karját. Abban a másodpercben Leila behúzott egyet Gaarának. Majd elsétált mellette, mintha mise történt volna. Akihiko meredten bámult a lány után. Eddig mindig sikerült leállítania. Kezdi úgy érezni, hogy kicsúszik az irányítása alól. Jogosan érzi ezt. Az elkövetkezendő négy napot a toronyba töltötték jó messze a homokninjáktól. Egyre többen lettek. A harmadik napon Leila találkozott azzal a csapattal, akik elől megszöktek. Amikor a Hyuuga fiú meglátta ránézett és ezt mondta neki:

- Szép taktikai menekülés volt, de szabad tudnom, hogy ki alkalmazta?

- Végülés egy dicsért után ki nem felelne? A nevem Leila. És szabad megtudnom annak a nevét, akit sikerült átvágnom? – kérdezte a lány kurta mosollyal az arcán.

- Nem átvágtál, hagytalak megszökni. Ne is ámítsd magad azzal, hogy engem át tudsz vágni. A nevem Neji és a vezetéknevemet pedig már tudod.

- Hát persze hagytál megszökni, ha te mondod… - hagyta rá a fiúra.

És itt abbahagyták a beszélgetést ugyanis megjelent Gaara a folyosón.

- Remek még csak te hiányoztál… - mondta Leila flegmán. Sarkon fordul és elment a másik irányba.

A negyedik napon már 7 csapat pihent a központi helyen. Az utolsó órában berontott a Kabuto nevezetű srác csapata. Főhősünk úgy gondolta csak ennyien lesznek, de rá kellett jönnie tévedett, mert 5 perccel a vizsga vége előtt betoppant még egy csapat. A szőke hajú srác csapata. Narutónak hívták, ha a lány jól emlékezett a nevére.

Pár perccel később az összes végzett csapatot behívták egy aréna alakú szobába…

3. fejezet: Szabályok

A második forduló

A második forduló a 44-es kiképződ területen volt. Mások csak a Halál Erdejének hívták. Minden genin a kerítéssel körbevett erdő előtt gyülekezett. Leila már korán reggel odament, hogy megnézhesse, hol lesz a második forduló. Doi és Akihiko a megbeszélt idő után 10 perccel csatlakoztak a lányhoz.

- Késtetek! – mondta haragosan Leila.

- Igen tudjuk, de úgy látszik nem maradtunk le semmiről még csak mindenki gyülekezik. Úgy hogy nyugodj le kérlek – felelte lazán Doi.

- Tessék? Te velem nem beszélhetsz így! Én teljes mértékben nyugodt voltam ...eddig!- kiabált vissza a lány.

- Leila elég legyen, ne rendezz a vizsga kezdete előtt jelenetet. Különben is Doi a csapattársunk, ha bántod, azzal csak magad alatt vágod a fát. – szólalt meg Akihiko miután látta, hogy a lánynak nincs valami jó napja és tényleg képes lenne bántani Doi-t.

- Chö – ennyi volt Leila válasza, miután rájött, a fiúnak igaza van.

Kicsivel később megjelent Mitarashi Anko a vizsgabiztos:

- No még mielőtt neki látunk a második tesztnek némi papírmunkára kell, hogy invitáljalak titeket- és elővett a kabát zsebéből egy halom lapot- Ez egy nyilatkozat. Mindenkinek alá kell írnia, aki részt vesz a második fordulóba, mert mostantól halálesetek lesznek. Minden korábbi vizsgán előfordultak. Ez pedig mentesít engem a felelősség alól-nevetett fel Anko- Jó most elmondanám az érvényes szabályokat. Rövid és tömör leszek. A próba leginkább egy túlélő túrára hasonlít. A 44-es kiképző terület egy kör alakú elzárt térség 44 bejárattal és egy toronnyal a közepén. A második forduló túlélő túrája kizárólag ezen a területen fog lezajlani. A feladatotok…Minden lehetséges eszközzel megszerezni-e két tekercset- emelt a magasba egy kék és egy fehér papír tekercset- A föld és az ég tekercsét, akik tovább akarnak jutni mindkettővel rendelkezni kell. 26 csapatnak sikerült keresztül vergődnie az első fordulón. 13 csapat ég tekercset, míg 13 csapat föld tekercset kap. Értelem szerűen meg kell szerezni a másikat, és nyílván valóan egy rivális csapattól. Az a csapat megy át, amelynek mind a három tagja eljut a központi toronyba a tekercsekkel. Ezen kívül van idő korlát. A második próba öt napig fog tartani. Aki addig nem végez, az kiesik. De nem csak a tekercsekért folytatott harc szedhet áldozatokat. Egyesek már akkor megbuknak, amikor a célhoz vezető akadályokon kell túljutni. Még valami a vizsga közben nem lehet visszalépni, aki egyszer átlépett a kapun az öt napig bent marad. A kizáró okok a következőek: kiesik az a csapat, aki nem jut el időben a központi toronyba teljes létszámában mindkét tekercsel. Következő ok, ha a csapat egyik tagja odavész vagy harcképtelen lesz a továbbiakban. Ja és még egy fontos dolog a leghatározottabban tilos kinyitni a tekercseket, amíg el nem éritek a központi tornyot. A chuninak nem ritkán szigorúan titkos dolgot kell szállítania, tehát megbízhatónak kell lennie. Ezzel végeztünk csapatonként odamentek és leadjátok a nyilatkozataitokat. Megkapjátok a tekercset és elvisznek a számotokra kijelölt bejárathoz. Nem szokásom, de adok egy jó tanácsot: Éljétek túl!

Majd mindenki szét csapatokra széledt és elkezdte kitölteni a nyilatkozatot. Akihiko és Doi mindig is félősek voltak csak ezt nem szerették kimutatni. Egy ilyen vizsga, ahol meg is halhatnak ki verhette volna náluk a biztosítékot, ha nem Leilával lettek volna egy csapatban. És mivel tudták, hogy a csapat minden tagjára szükség van a győzelemhez egyáltalán nem féltek és se perc alatt kitöltötték a nyilatkozatot. Leadták a lapokat és kaptak egy tekercset. Egy ég tekercset. Kérdés sem volt, hogy ki fogja őrizni. Természetesen az, akitől a legnehezebb elvenni és ez a csapat egyetlen lány tagja volt. Leila eltette a tekercset és szép lassan elindultak, ahhoz a bejárathoz, ami ki volt nekik osztva.

- Szedjétek a lábaitokat Csórikáim! Kezdődik a második forduló!- kiáltotta el magát Anko.

Az összes kapu kinyílt és a csapatok izgalommal, félelemmel teli érzelmekkel beviharoztak a Halál Erdejébe…

2. fejezet :A vizsga 1. fordulója

”Moroin Ibiki hmm, azt mondják az egyik legjobb vallató ninja. Nagy híre van közel s távol is. Lesz valami nagy csavar az egész fordulóban”- gondolta Leila.

Ibiki rendet teremtett a hangninják között. Majd az összes résztvevőt beosztották egy-egy helyre ugyanis az első forduló egy írásbeli vizsga volt. Akihiko és Doi elég távol ültek a csapatuk harmadik tagjától. A lányt viszont nem ez zavarta a legjobban. A gondja az volt, hogy rá kellett jönni nem csak egy Hyuuga vesz részt a vizsgán. Nagy valószínűség szerint Leila előtt ment be a terembe és ezért nem látta a lány. Most viszont ott ül mellette. A srác nevét most sem tudta, de az, ahogy hordta a fejpántját Leilának azt jelentette, hogy a mellék házba tartozik. Hisz pont eltakarta a homloka azon részét, ahol a ’jel’ található meg.

Miután mindenki elfoglalta a helyét Ibiki hozzá látott a szabályok ismertetéséhez:

-Minden egyes diák 10 ponttal kezd. A dolgozat 10 kérdésből áll. Minden jó válasz egy pont. Most szólok a vizsga alapja a pontveszteség elkerülése. Minden rossz válaszért levonunk egy-egy pontot. A csapatok összesített eredménye dönti el, hogy megfeleltek-e a teszten…- itt Ibiki egy pillanatra abbahagyta, hogy mindenki megeméssze, amit mondott.

”Ez a mondat számos jelentkezőnek gondot okozhat, ha egyetlen hülye van a csapatban, akkor akár minden ugrott. Még jó, hogy sem Akihiko sem Doi nem annyira buták. De úgy érzem nem csak ennyi lesz, itt még kell lennie valamilyen furfangosságnak hisz Moroin Ibikiről van szó”-gondolta főhősünk.

-Most jön a vizsga legkritikusabb szabálya - folytatta a vizsga biztos-, ha az oldalt ülő vizsgáztatók észreveszik, hogy valaki puskázik, vagy tiltott segédeszközöket használ, attól levonunk két pontot, minden egyes alkalommal valahányszor rajta kapják. Számolj, akit ötször puskázáson kapnak, az lenullázódik, vagyis megbukott és megy kifelé a teremből. Tartsátok észben kedves jelöltek, hogy a puskázással csak saját magatok alatt vágjátok a fát. Mert, aki chuninná szeretne válni, annak mindenek előtt találékonynak kell lennie. Még valami, ha a teszt végeztével valaki nulla pontot ér el, akkor az egész csapat megbukott és mehet a fenébe. A vizsga lapon kilenc kérdést találtok a tízediket a dolgozat vége előtt 15 perce tesszük fel. Egy órátok van a munkára… Kezdhetitek.

Mindenki megfordította a lapokat és azok fölé görnyedt. Látszott jelentkezők arcán, hogy nem átlagos tesztkérdésekről volt szó. A kérdések olyan nehezek voltak, hogy Leilának is nehézséget okoztak. És ez volt az, ami a lánynak túl gyanús lett.
”Ebből a 200 főből csak egy maréknyi tudja ezeket a kérdéseket hibátlanul megoldani. - gondolta át az egészet a lány. - Ez legjobb esetben is csak tíz fő. Márpedig ennek a vizsgának nem az a lényege, hogy csak azok léphessenek tovább a ranglistán, akik jól meg tudnak oldani egy számítási feladatot. Ráadásul egy normális vizsgán, ha puskázáson kapnak, rögtön kizárnak, itt akár négyszer is lebukhatsz, és mégis folytathatod… Hát persze! Ibika azt mondta, hogy egy chuninak mindenek előtt találékonynak kell lennie. Azt akarják elérni, úgy puskázzunk, hogy mások ne vegyék azt észre. Hisz a kémkedésen van a hangsúly és egy jó ninját nem kapnak rajta. Akihiko, Doi gyerünk, erre rá kell jönnötök. Onnantól már nem kell aggódnom, ha van valami, amihez az a két srác ért az a csalás. Márpedig a puskázás is csalásnak számít. Ráadásul elég közel ülnek egymáshoz, akár segíteni is tudnak a másiknak. Ha fél órán belül nem jönnek rá, valahogy segítek nekik. Addig is biztos vannak beépített résztvevők, akik tudják a válaszokat, és akikről lehet puskázni. Meg kell találnom őket. Nem lesz nehéz hisz olyan személyeket kell keresnem, akik nem csak ülnek és néznek a semmibe, hanem ezerre írják a dolgozatot… Meg is vagy előttem két sorral és jobbra egy székkel. Természetesen meg tudnám oldani a feladatok felét magam is, de az egy órába telne így viszont elég lesz 5 perc. Ezért jó, ha valaki vérörökséggel születik. A Shinivel megfigyelem, a kézmozdulatait majd lemásolom, mintha csak egy technika volna.”

És a lány így is tett. Kikapta hajából a fekete hajpántot, így az arany tincsei az arcába hullottak eltakarva azt és a szemét. Erre a mozdulatra azért volt szükség, hogy a vizsgabiztosok ne láthassák meg a szemét. A vérörökségét csukott szemmel is tudta használni mégis furcsa lett volna, ha sokáig egy irányba néz behunyt szemmel. Persze az egész mozdulat úgy tűnhetett mintha csak zavarná a haját összetartó eszköz. Leilának eszébe se jutott, hogy valakinek feltűnik. Márpedig így lett. A mellette ülő Hyuuga srác felnézett a dolgozatából és a lányra pillantott. Miután látta, hogy csak a hajpántot vette ki a hajából visszafordult az írásbelihez.

Leila negyed óra múlva kész lett az egész dolgozattal. Oda pillantott, ahol Doi-ék ültek. Úgy látszik a fiúknak is leesett a vizsga igazi feladata. Persze nekik nem volt olyan könnyű dolguk, mint a csapat egyetlen lány tagjának. Ők szép lassan egy-egy kérdést puskáztak csak le. A lány körbenézett a teremben. Most már kevesebben voltak, mint mikor elkezdődött az első forduló, eddig közel 10 csapatot zártak ki. Viszont egyre többen fordultak mások megoldásaihoz.

”Az Uchiha srác a Saringant használja, a Hyuugák a Byakugan segítségéhez fordulnak, Gaara a harmadik szem jutsut alkalmazza, az egyik friss geninnek a kutyája segít, nem is tudom, hogy legális-e kutyát ide behozni… Egyre többen és többen kezdenek el csalni és egyre kevesebben vannak a terembe. Így jár az, aki nem tud feltűnés nélkül információt szerezni. Ha jól látom Doi már végzett is. Akihiko még küszködik, de nem nagyon féltem, megoldja. Ezzel az első fordulót megoldottnak is tekinthetném, ha nem Ibiki lenne a vizsgabiztosunk. Attól tartok az a 10. kérdés nem egy átlagos tesztfeladat lesz.”

Újabb negyedóra telt el. Leila azzal töltötte az idejét, hogy megfigyelte mások, hogyan csalnak. Így is előnyhöz tud jutni. Egy kis információk azokról, akikről eddig semmit sem tudott.

Eltelt az utolsó negyedóra a tizedik kérdés előtt.

- Figyelem itt az ideje, hogy feltegyem a 10. kérdést!- szólalt meg Ibiki-De előtte mondanék valamit a 10. kérdés kihirdetése előtt még említést kell tennem az utolsó szabályról. Aki nem érzi, elég magabiztosnak magát az visszaléphet a 10. kérdés előtt.

- Ezt meg, hogy érti? Mi lesz azokkal, akik nem vállalják az utolsó kérdést?- kiáltott fel Temari.

- Hogy, hogy mi lenne, aki visszalép, az automatikusan megbukik, és mint korábban nem csak ő esik ki, hanem a társai is magával rántja… na persze a szabály bonyolultabb, aki úgy dönt, hogy marad, de mégis rosszul válaszol, az felkészülhet rá, hogy örökre genin lesz, mert nem indulhat többé a chunin vizsgán. Aki nem vállalja a kockázatot az most szépen távozik és szerencsét próbálhat a következő vizsgán. Ne is halogassuk tovább, aki nem vállalja az jelentkezzen, felírjuk a számát és mehet isten hírével.

”És itt van, amit vártam. A csel. Vagy legalábbis én azt gondolom, hogy ez egy csel, de most ebben nem vagyok biztos. Egyre többen és többen lépnek ki. Bár ha lesz kérdés, -amit nem nagyon hiszek, mert szerintem ezzel azt akarják felmérni tudunk-e kockáztatni- akkor is meg tudom válaszolni. Akihiko meg Doi biztos nem mernek jelentkezni akkor velem kerülnének szembe, amit nagyon nem akarnak. Halljuk azt a ’10. kérdést’ ha van egyáltalán…Ekkor a  szőke hajú srác egy beszédet tartott arról, hogy miért nem fog visszalépni. Szánalmos. Bár ahogy körbe nézek, látom, hogy sikeresen megnyugtatta az embereket. Össz-vissz 78-an maradtak bent a terembe.”

- Ezzel végeztünk.-kezdte Ibiki- Ti mind, akik bátran szembe néztetek a veszéllyel a vizsga első fordulóját sikerrel teljesítettétek. Nem létezik 10-es kérdés illetve azaz volt, hogy vállaljátok-e a veszélyt. Az első kilenc feladattal mértük fel a képességeteket, hogy alkalmasok vagytok-e. Megvizsgáltuk, hogy milyen ügyesen tudtok stratégiailag fontos információkat észrevétlenül begyűjteni. Hamar észrevehettétek, hogy az első kilenc feladat bőven meghaladta egy átlagos genin szintjét, mégis valahogy meg kellett oldanotok. Levontátok a saját következtetéseteket: nincs mese valahogy puskázni kell. Tegyük hozzá, hogy így puskázni csak másról lehet éppen ezért két chunin-t is leültettünk közétek. Róluk az ügyesebbek leleshették a választ. De a tízes kérdés volt az, ami eldönthette a tovább jutást. A 10. kérdés ugyebár az volt, hogy fel vállaljátok-e a kockázatot. Gondoljatok bele nem volt jó választásotok. Ha valaki feladja, akkor az egész csapatát kizárja a versenyből, de aki kockáztat, ám az utolsó kérdésre helytelen választ ad az elveszíti a lehetőséget, hogy újra megpróbálja. Bárhogyan is nézzünk elég szemét helyzet nem igaz? Életetek során lehetnek olyan küldetések, amelyeket kockázattól függetlenül vállalnotok kell. Egy chunin ilyenkor legyen bátor és határozott, hogy lelket öntsön a társaiba. Eljön a pillanat, amikor a helyzet megkívánja, hogy legyőzzétek a félelmeteket. Aki csak magát menti, amikor úgy véli, hogy túl nagy veszélybe került, megfutamodik ahelyett, hogy a bizonytalan jövőt választaná, annak itt nincs helye, mert hiányzik belőle a tenni akarás. Szerintem, akikben nincs meg az eltökéltség, hogy másokat vezessen, az soha nem lehet chunin. Bent maradtatok a teremben és ezzel a legnehezebb akadályon máris túl vagytok. Az első fordulót ezennel lezárom. Tovább jutottatok a második menetbe. Sok szerencsét!

Mikor mondandója végére ért az ablak betört és egy nő jelent meg:

- Hé csórikáim! Csak ne visongjatok az örömtől, megjött a második vizsga biztos én Miarashi Anko. Mozgás töketlenek mindenki csak utánam!

- Vegyél vissza hallod!-szólt rá Ibiki.

-78 ember maradt? Ibiki átengedtél 26 bandát? Csak ötig kellett számolniuk? Mi ez a puhányság?

- Félre értesz ezek itt sokkal jobbak, mint a korábbiak.

- Jó, hogyha te mondod… Mindegy a második menetben a felét minimum kiszórom. Holnap reggel mindent megtudtok, a mestereitektől kérdezzétek meg őket. Egyelőre osztály oszolj!...

Azzal mindenki elkezdett kiviharozni a teremből.

”Doi és Akihiko előre mentek gondolom a mestertől akarják megkérdezni, hogy ki ez az Anko nevezetű nő és milyen vizsgái szoktak lenni. Engem nem nagyon érdekel. Szeretem a meglepetéseket. Majd holnap így is- úgy is megtudom. Inkább haza megyek edzeni.”

Azzal a lány el is indult. Persze Doinak és Akihikonak eszébe se jutott megvárni őt. Tudták, hogy úgysem jön. Leila mindig is a maga útját járta. Nem érdekelte holmi olyasmi, hogy csapat megbeszélés.

1.fejezet:A chunin vizsga

1. fejezet

A Chunin vizsga első fordulója:

A 301 terembe kellett minden geninnek mennie, akik a chunin vizsgára jelentkeztek. Idén több mint 200-an jelentek meg. Volt, aki már sokadszorra próbálkozott, volt, aki először próbált szerencsét. Fiatalok, öregek egyaránt. Talán Leila volt a legkisebb a maga 11 évével. Hisz általában valaki 12 évesen lesz genin és utána még sokat eddz, hogy részt vehessen a vizsgán. Például Akihiko és Doi már 16 évesek voltak.

Mikor Leila csapata belépett a 301-es terembe mindenki rögtön feléjük fordult fél perc ereéig, hogy megnézhessék az új vetélytársakat. Leila fapofával ment előre nem törődött azzal, hogy éppen felmérik az erejét, az sokkal inkább zavarta, hogy körülbelül fél perc után mindenki visszafordult és csinálta azt, amit azelőtt mielőtt belépett volna a terembe.

”Úgy látszik besoroltak abba a kategóriába, hogy ’Nem kell tőle félni, nem jelent veszélyt’. Ez eléggé zavar, de így legalább, ha csatára kerül, a sor meglepetésben részesíthetem őket”- gondolta a lány. A két fiút azonban sokkal inkább zavarta, hogy felmérik őket és hallani lehetett, mikor megkönnyebbültek, hogy nem tekintik őket vetélytársnak így lehet, hogy békén hagyják a csapatot. Elfoglaltak egy helyet jó hátul. Akárhányszor valaki belépett a teremben néma csönd lett, mindig megfigyelték az adott csapatot és már akkor eldöntötték, hogy barát, ellenség, vagy olyan, akivel nem kell foglalkozni. Leila is így tett bár neki annyi előnye volt, hogy a társaságnak közel a felét ismerte utazásainak hála. Bár ő ismertek őket, ők nem nagyon ismerhették a lányt, mert mindig a háttérben maradt és soha nem mutatta meg az igazi erejét kivéve, ha valakit meg kellett ölnie. Először akkor látszott Leila arcán bármilyen érzelem, amikor meglátta Gaara csapatát. Ismerte a fiút, hisz évekig Homokban élt. Nem nagyon repesett az örömért, amikor meglátta. Habár megvolt győződve arról, hogy ha Gaarával kellene harcolnia, győzne, mégis egy kicsit félt a fiútól. Pedig a lányt nagyon ritkán fogja el félelem, de ha van valaki, aki szadistább, mit ő akkor az csak Gaara lehet. A fiú csapatába tartozott két idősebb testvére: Temari a nővére és Kankoru a bátyja. Látszott az arcukon, hogy ők sem örülnek annyira, hogy Gaarával vannak egy csoportban.

Másodszorra Leila akkor mutatott érzelmet, amikor megjelent egy friss genin csapat. Azért friss, mert csak pár hónapja kapták meg a rangot. Nagyon ritka, hogy valaki elérje a geninséget és utána rögtön részt vesz a vizsgán. Idén három ilyen csapat is volt.

Amikor megérkezett az új csapat olyan nagy hű-hót csaptak, hogy még az is oda figyelt, aki eddig nem nagyon törődött azzal, milyen csapatok vesznek részt a vizsgán. Az egyik srác valami olyasmiről papolt, hogy, milyen fárasztó és bosszantó itt lenni a nevét Leila nem tudta általában senkinek sem jegyzi meg ,mert elmondása szerint nem érdemes, de azt tudta ,hogy a Nara klánba született. Egy másik srác állandóan evett ez az Akimichi családra illik… És ott volt  két lány,akik akkora hisztit csaptak valami fiú miatt… Leila kurta mosollyal nézte a civakodásukat egésze addig, míg meg nem látta, hogy valamelyik csapatban van egy Hyuuga lány. Ráadásul, ha  jól tudja, akkor a főházból származik. Habár egy vizsgán vannak, ahol le kell győzni mindenkit Leila tudta jól, hogy ha árt a lánynak, akkor annak ára lesz. Mármint nem nagy, mert mióta ide jött és megkapta a feltételeket azok sokban gyengültek és Leilát hosszú pórázon tartották. De ha megtudják, hogy ártott egy Hyuugának biztos kiveszik a vizsgából, amit viszont nagyon nem szeretne.

”Majd megpróbálom elkerülni jó messzire különben is közel 200-an vagyunk, csak nem hoz össze a sors azzal a lánnyal”-gondolta főhősünk. A kisebb csapathoz oda ment egy srác, aki hangosan bemutatkozott. Neve Kabuto volt. Elmondta neki azt -amit már Leila is akart csupán szánalomból-, hogy jobb, ha nem hívják fel magukra nagyon a figyelmet. Annak a Kabuto nevezetű srácnak volt egy érdekes kártyapaklija még főhősünk figyelmét is felkeltette olyannyira, hogy gyorsan a kezével pecséteket alkotott és egy olyan technikát használt, amivel a hallását felerősítheti. Ezt még az idősebb bátyja tanította neki, amikor kicsi volt. A kártyákon adatok voltak a versenyzőkről és a résztvevők származási helyéről. Elmondta, hogy melyik faluból hányan jöttek. Hangrejtek volt az a hely, ahonnan a legkevesebben érkeztek. Az Uchiha srác, aki egy friss genin volt megkérte Kabutót, hogy mutasson meg neki két lapot, amelyeken Gaara és egy Rock Lee nevezetű srác adatai voltak. Leila mosolyogva hallgatta, ahogy Kabuto mesél a két versenyzőtől. Habár az elmondottak meg sem közelítik Gaara igazi erejét a friss geninek igen csak megijedtek. Legalábbis Leila ezt gondolta, amikor ugyanis a csapatból egy szőke hajú fiú így szólt:

-Uzumaki Naruto vagyok tökfejek! Keresztbe lenyellek titeket! Világos voltam?

Erre a két csaj megint egymásnak estek…Ez volt az a pillanat, amikor Leila nem bírta tovább és halk kuncogásba kezdett….

-Ez tiszta hülye- mondta Leila.

Voltak, akik nem csak megjegyzéseket tettek. Hangrejtek ninjái sértésnek vették a buzgó-mócsing megszólalását.

-Most ellátják annak a nagyszájúnak a baját-szólalt meg először Doi, mióta beléptek a terembe.

-Nem, nem a szőkehajú fiút vették célba- javította ki Leila.

-Ezt hogyan érted?- kapcsolódott bele a beszélgetésbe Akihiko.

-Úgy, ahogy mondtam! Nem a nagyszájú a célpont, hanem az a Kabuto nevezetű srác. Előbb beszélt arról, hogy Hangrajtek milyen kicsi és milyen kevesen vannak a hangninják. Úgy látszik az érintett faluból a részt vevők ezt sértésnek vették… és most azt akarják, hogy megfizessen érte- világosította fel társait Leila.

És úgy lett, ahogy a lány mondta. Kabutót támadták meg.

-Ezek is tiszta hülyék!- mosolyodott el megint Leila.

- Ez most, hogy érted? – értetlenkedett Akihiko.
- Te soha nem figyelsz! Gondolj bele, ha egy terembe vagy zárva 200 olyan emberrel, akik az ellenségeid lesznek, megmutatnád a legnagyonbb erődet?-kérdezte a lány.
- Nem nem mutatnám meg de a hangninja sem tette csak megütötte az nem lehet a lejobb támadása, hogy megüt valakit… Ugye? – válaszolta Akihiko.

Leila sóhajtott egyet…

- Nem persze, hogy nem az a legnagyobb ereje. Az ereje forrása a bal karján lévő eszköz. Mivel hang ninja gondolom, hogy egy olyan eszköz van a karjába építve, ami felerősíti a hangokat. Így történhetett az, hogy nem ütötte meg Kabutot mégis a támadás sikeres volta-felelte főhősünk.

- Értem habár a karja nem ért a gyerekhez, a hanghullámok igen. Ezért repedt meg a szemüvege és ezért fekszik most a földön. – szólalt meg újra Doi.

- Pontosan- és ezzel Leila le is zárta a beszélgetést. Utálta azt, hogy Doi mindenkit gyereknek hív. Még őt is amikor először találkoztak. Ez súlyos hiba volt! Meg is bánta az alatt a két hét alatt, amíg a kórházban az ágyat nyomta.

És ekkor megjelent Morino Ibiki a vizsga biztos és segítői.

Kezdetek

Leila egy 11 éves konohai ninja lány, aki egy olyan klánból származik, amit a leghatalmasabbnak mondtak.A klán neve Uhil volt. Bár ők bírtak a legnagyobb hatalommal mégis ők voltak az egyik legkisebb klán. Leila a vezetők harmadik gyermeke volt. Habár ő volt az egyetlen leánygyermek a családból mégis úgy gondolták, hogy ő lesz a legerősebb ember a klánon belül, hisz már pici gyerekként megmutatkozott hatalmas ereje. Nem játékok között nevelkedett, mint a legtöbb társa. Őt már születése óta tanították. Vérörökségét,- ami egy szemtechnika volt- már három évesen használta. Négy éves volt, amikor először olyan küldetést kapott, amiben meg kellett ölnie az ellenséget. Ez a lány a legjobbak között is legjobbnak számított és ezt tudta mindig is magáról. Barátja sosem volt elmondása szerint nem is volt rá szüksége. Szüleivel is csak beszélő viszonyba volt. Össz-vissz két ember állt hozzá közel. Ők a testvérei voltak. Az idősebb neve David, aki 24 éves volt, amikor Leila megszületett. Ő volt a legerősebb a klánon belül. Persze ha a húga is annyi idős lett volna, mint ő biztos, hogy legyőzte volna. A másik testvérét Jake-nek hívták. Ő 13 éves volt, mikor a húga napvilágot látott.


A klán különleges képessége egy szemtechnika volt, ami nagyon hasonlított az Uchihák szeméhez. Kutatások szerint régen egy ághoz tartozott a két család, de a Uhil szeme mutálódott és sokkal többre lett képes, mint a Saringan. Szemük, mikor használták vörösre változott. Képesek voltak átlátni egy-egy technikán és később lemásolni azokat. Ebben hasonlítottak nagyon az Uchihákra.  De míg a Saringan képes rögtön lemásolni bizonyos technikákat a Shini (a szemtechnika neve) csak percekkel később tudja használójának megmutatni a kézjeleket. Amiben viszont sokat változott azaz, hogy a Uhil klán képes volt megszüntetni más vérörökséggel született emberek képességét akár örökre. Csupán annyi kellett hozzá, hogy a személy szemébe nézennek és arra gondoljanak, hogy bizonyos ideig ne tudja használni az áldozat a vérörökségét. Habár már ezzel is nagy gondot jelentettek a többi ninjára nézve nem ez volt a hatalmuk forrása. Ők voltak a világ legjobb genjutsu használói. Jobbak voltak bármely más klánnál. Ezt a képességüket előszeretettel használták kínzásra vagy információk megszerzésére. Ez a klán legyőzhetetlennek tűnt, ám mégis volt valami, ami  a vesztüket okozta. Ez pedig, hogy azt gondolták magukról, hogy ők istenek és nekik senki sem árthat.A legnagyobb gyenge pontja a klánnak az volt, hogy kétévente egyszer egy napra és éjjelre nem tudta használni a szemüket még látásra sem. Erre a napra mindig extra védelmet állítottak be, de ahogy az évek teltek úgy gondolták, hogy még ezen a napon sem tud senki ártani nekik.

Így történt az, hogy amikor Leila 5 éves volt és bekövetkezett az a bizonyos nap megtámadták a klánt. Egy ellenséges csapat akik a haragosai voltak az Uhiloknak. Azon az estén az egész Uhil klánt kiirtották. Legalábbis ezt gondolták. Azonban a három testvér megpróbált elszökni, de meglátták és üldözőbe vették őket. David-nek hála megmenekültek, de David ezért az életével fizetett. Leila és Jake elbújtak és egy kis szerencsével nem találták meg őket. Jake ezután feladatának érezte azt, hogy húgát mindentől megvédje , hisz bátyjának, mielőtt meghalt volna ezt ígérte. Ezután nagyon sok helyen laktak. Leila szinte egyedül nőtt fel, mert a bátyjának nagyon sok dolga volt és legtöbbször olyan helyre kellett mennie, ahova a lányt nem vihette magával. Jake híres lett, mint az egyik legnagyobb ninja. Szinte senki sem tudta, hogy van egy húga. Azt sem tudták ,hogy melyik családból származik, mert a nevét megváltoztatta és figyel arra, hogy ne használjon olyan technikákat, amiket csak az Uhil klán tud.

A legtöbb időt Homokrejtekben töltötték. Ott három évig éltek. Az akkori Kazekage habár tudta, hogy Leila és Jake konohai ninja mégis megengedte, hogy maradjanak és, hogy a kis lány beiratkozzon az ottani akadémiára. Leila ekkor hat éves volt, mint a többi diák, amikor elkezdik az akadémiát. Egy gyereknek átlagosan hat év kell, amíg  kijárja az iskolát. Persze vannak kivételek. Van, akinek több, mert állandóan megbuktatják, és van, akinek kevesebb hisz annyira elől jár már a tanulásban, hogy egy-két osztályt ugorhat fel. Leila az utóbbiba tartozott. Három év alatt elvégezte a homoki akadémiát. Bár hivatalosan nem volt homok ninja, mégis megkapta a fejpántot. Ezután még egy fél évig vándoroltak világszerte Jakkel. Majd mikor a kis lány betöltötte a 10-et visszatértek Konohába. Jake beszélt a Hokagéval és megmondta, hogy azt akarja, hogy a húgának legyen hol laknia és ne kelljen a hátralévő életét vándorlással töltenie. Mivel Leila és a bátyja is Konohában született a Hokage megengedte, hogy visszaköltözzenek. Természetesen feltételekkel. A Harmadik nem akart semmilyen feltételeket, de a tanácsadói még azt is nehezen engedték meg, hogy a fiú és a húga visszajöjjenek. Hiszen ekkor már Leilának is volt híre. Bűnözők százainak haláláért volt felelős, ártatlan embereket nem szívesen ölt meg, de megtörtént párszor, hogy hátráltatni akarták és a lány szemrebbenés nélkül megmutatta, hogy ellene senki nem léphet fel. Egy másik indok az volt, hogy a Hyuuga és az Uhil klán mindig is ellenséges viszonyban voltak. Egyszer egy veszekedés annyira elfajult a két család között, hogy kisebb belháborúval végződött, amiben mindkét fél elszenvedett veszteségeket. Habár a két klán kibékült soha nem bocsátottak meg egymásnak. Talán a Hyuugák örültek a legjobban, amikor kiderült, hogy a Uhil klánt lemészárolták (Ekkor már 15 éve békességben élt a két család,de a harag mindig megmaradt.) Ezért a két tanácsadó úgy gondolta veszélyes lenne visszaengedni a lányt és a bátyját a faluba. Így a Hokage kikötései a következők voltak: Amíg Leila itt tartózkodik, nem ölhet meg senkit, hacsak nem parancsba kapja, a Hyuuga családhoz egy ujjal sem érhet, még akkor, sem ha a legtöbb Hyuuga nem tudja, hogy kicsoda és, hogy melyik klánhoz tartozik.És titokban kell taratnia, hogy melyik klánba született. Habár az első két  szabály  egyszerű volt Leilának ezeket volt a legnehezebb betartania.A harmadikkal semmi gondja nem volt hisz évekig élt úgy, hogy nem mondhatta el melyik családba született. Elfogadta a feltételeket és azt is, hogyha bármelyiket is megszegi, börtönbe kerülhet vagy legrosszabb esetben ki is végezhetik.

Kapott egy házat és beiratkozhatott az Akadémiára. Persze ő ezt feleslegesnek találta, hiszen már egy akadémiát kijárt. Ez is közbejátszott, amikor egy évvel később 11 évesen konohai genin lett. Még abban az évben indult a Chunin- vizsgán csapatával. A két csapattársa Adachi Akihiko és Akera Doi, vezetője Eto Eizan sensei volt.


A történet itt kezdődik kedves olvasóm: a Chunin- vizsga első fordulójának napján….