- Kérdeztem valamit! – sziszegte ingerülten a lány. Nem
szerette a felesleges mellébeszélést.
Kakashi egy darabig némán a lányt méregette. Nem gondolta
volna, hogy ilyen hamar rájön, ki is járt a szobájában.
- Nagyon jó megfigyelő képességeid vannak – törte meg végül
a csendet. Leila kezdett ideges lenni. Őt csak egy dolog érdekelt, melyre
nagyon úgy tűnt, hogy a jounin nem kíván válaszolni. Egy pillanatra lehunyta a
szemét és nyugalmat erőltetett magára.
- Tudtommal más házába betörni szabálysértés – nyitotta ki
szemei és nézett egyenesen az előtte ülő ninjára.
- Igen az. Ahogy tiltott technikát használni is – célzott
Kakashi a könyvön lévő jutsura. Leila várt egy picit még válaszol, mert egy
lány közeledett az asztaluk felé. Egy tálcán teát hozott és letette Kakashi
elé.
- Egészségére- mosolyodott el, és már el is ment.
- Ha szabályt sértenék, akkor azt nem a nyitott
könyvespolcomon tárolnám – válaszolt végül a lány. Kezdeti nyugalma eltűnt és
újra düh vette át a szerepét. – A könyv
régóta a családom tulajdona – fejezte be mondandóját. Lassan felállt az
asztaltól. Kakashi arcán egy pillanatra
meglepődés suhant át, de nem mondott semmit.
Leilának éppen elég volt ennyi beszélgetés, hogy tudja a
másik ninja miért járt a szobájában. Amikor az előbb megemlítette a család
szót, a jounin arcán, ha csak egy icipici ideig is, de érdeklődés látszódott.
Olyanfajta érzelem, melyet nem lehet elrejteni, melyet csak azok vesznek észre,
akik világ életüket azzal töltötték, hogy megfigyelő képességüket fejlesszék.
És Leila ilyen volt.
- Bosszantó, mi? – mosolyodott el a lány és egyenesen
Kakashi szemébe nézett. – Egyszer csak megjelenik egy lány, akiről senki nem
tud semmit. Az emberek nem ismerik a technikáját és a kora ellenére olyan erős,
hogy akár jounin szinten lévő ninjákat is képes lenne legyőzni – beszélt
magáról. – Sehol semmilyen feljegyzés róla. Mondok önnek valamit. Néha jobb nem
tudni dolgokat – a hangja ellentmondás nem tűrő volt. Megfordult és éppen
indult volna a kijárat felé, mikor Kakashi is felállt.
- Van, aki előtt semmi nem maradhat rejtve, Uhil Leila –
suttogta olyan halkan, hogy a lány is éppen csak hallotta. A kezeit zsebre
vágta és kisétált az épületből, otthagyva, amit rendelt. Leila nem ment utána.
Ahhoz túlságosan is meglepődött a teljes neve hallatán. Nagyon régen mondta ki
bárki is. A kezeit ökölbe szorította és a fogait kezdte el csikorgatni.
- Hogy valakinek semmi sem szent … - szűrte a szavakat.
Nagyon jól tudta, hogy Kakashi honnan jutott ehhez az információhoz. Csak egy
helyen szerepel róla információ. A Hokage papírjai között. És ezekhez a
dokumentumokhoz nem nyúlhatott bárki hozzá. Csak engedéllyel lehetett bennük
kutakodni. És Hatake Kakashinak biztos nem volt rá engedélye.
Még mindig ökölbe szorított kézzel indult ki a teázóból
hazafelé.
* * *
- Ez jól esett! –nyújtózott egyet Lee. Konoha egyik
vendéglátójából léptek ki, melybe azért tértek be, hogy megünnepelhessék a
küldetés sikerét. – És most, irány edzeni – tüzelt fel a szeme.
- Állj már le! – bokszolt Tenten a fiú vállába. Lee a lány
kezére nézett. A kötések még mindig rajta voltak.
- Erősebbé kell válnom, hogy később megvédhesselek – sütötte
le a szemét. Majd hirtelen kinyitotta és az ég felé mutatott. – Szóval irány
edzeni, míg ki nem fáradunk!
- Mindannyunknak a legjobb lenne, ha most lepihennénk –
szólalt meg Neji először, mióta kiléptek a vendéglátóból. Tenten egy halkat
sóhajtott, mert tudta jól, hogy Lee engedni fog társának.
- De – kezdett volna bele a fiú, azonban Tenten a szavába
vágott.
- Nincs de! Ugye Neji? – várt támogatást a csapat harmadik
tagjától, aki azonban már nem a civakodókat nézte. A figyelmét az utca vége
kötötte le. Tenten és Lee követték tekintetét és még éppen látták, ahogy Leila
befordul a sarkon. Egy ideig még nézték a helyet, ahol a lány eltűnt.
- Azt gondolja magáról, hogy ő a legerősebb– forgatta a
szemeit Tenten. Igazából csak próbálta a
fiúk figyelmét visszavonni magára.
- Tenten – sóhajtott egyet Lee. – Megkérhetlek, hogy ne
cukkold többet? – a lány szeme elkerekedett.
- Te véded? – háborodott fel. – Mégis… - de Lee közbe
vágott.
- Nem, én téged védelek. Hidd el, az a lány veszélyes. És
fáj beismerni, de erős! Sok ninjával megküzdöttem már, de soha nem éreztem azt
a vérszomjat, mint, amit a küldetésen tőle. Ha akart volna, már rég megölt
volna téged…
- Azt se feledd el, hogy ő mentett meg – nézett Neji
Tentenre. – Ha azt akarta volna, hogy halj meg, otthagyott volna.
A lány csípőre tette a kezeit.
- Csak azért mentett meg, hogy ezzel is fitogtassa az
erejét. Nem pedig kedvességből. Nem hiszem, hogy ismeri azt a szót.
Csönd telepedett közéjük.
Neji tudta, hogy ez a kijelentés nem igaz. A többiek nem
láthatták azt, amikor Leila a bátyját kérte, hogy engedje el Hyuuga Harut. Nem
láthatták a lány lágy arcát, a kedves hangját, ahogy a testvéréhez beszélt. Lehet,
hogy a külvilág számára mást mutat, de belül neki is vannak érzései.
És ezt Neji tudta jól. Egyre nagyobb vágyat érzett, hogy
kiderítse mégis ki ez a lány.
