11. fejezet Jace és Hyuuga Haru

Másnap reggel tüzesen sütöttek be a nap sugarai a kórtermekbe. Az összes szobában meleg volt. Éppen emiatt történt az, hogy Leila úgy gondolta sétál egyet kint. A kórháznak nagy kertje volt tele fákkal és padokkal. Az összes fa virágba borult, hiszen már tavasz közepe volt. Ahogy sétálgatott a lány arra gondolt, hogy vajon az orvosoknak mikor tűnik fel, hogy nincsen a szobájában. Azért, hogy a szanitécek ne nagyon ijedjenek meg, hogy eltűnt, egy olyan padra ült le, amelyre rá lehet látni a kórterméből. Az egész délelőttjét azon a kis fapadon töltötte. Gondolkozott az elmúlt napok eseményien. A chunin- vizsga harmadik fordulóján, Homokrejteken, Gaarán, a Hokage és a Kazekage halálán. Kíváncsi volt, hogy kik lesznek az új faluvezetők. Eljátszott azzal a gondolattal, hogy milyen vicces lenne, ha a bátyját kérnék fel: legyen az ötödik Hokage. Elég nehezen tudta elképzelni azt, ahogy Jake egy asztal mögött ül és papírmunkákat csinál.  Amikor ez az ötlet felmerült benne rájött, hogy már nagyon régóta nem látta a testvérét. Egy kicsit hiányzott neki. Biztosan már ő is tudta mi történt Konohában.

„ Hamarosan haza fog jönni. Vajon merre jár most? És vajon, hogyan fog reagálni, mikor megtudja, hogy kórházba kerültem? Ki akarok innen jutni mielőtt ez bekövetkezne. Jobb, ha nem tudja meg, hogy milyen béna voltam.” – mosolyodott el magában Leila.

Ahogy ezen gondolkozott a szobája ajtaja kinyílt és egy nővér lépett be rajta., mögötte Neji állt. A nő ijedten kapott a fejéhez, amikor látta, hogy a terem üres.

- Nem kell aggódni, itt vagyok! – szólalt meg főhősünk. Az ajtóban állt neki támaszkodva félfafának, az arcán széles mosollyal.

- Oh rendben. Látogatója van – mutatott a fiúra.- Akkor én megyek is – lépett ki az ajtón.

- Merre jártál? – kérdezte Neji.

- Neked is szia! – mosolygott a lány még mindig.

- Szia! Szóval hol voltál?  Tegnap még nem úgy néztél ki, mint aki képes megmozdulni… Ma meg hírtelen eltűnsz.

- Gyorsan gyógyulok! Amúgy meg kint voltam – vallotta be Leila. Közben felült az ágyára. Neji vele szemben egy széken foglalt helyet.

- Szerinted ki lesz az új Hokage? – tette fel a lány azt a kérdést, amin már ő maga is sokat gondolkozott.

- Felkérték a három Sanin egyikét, Jiraiyát, de elutasította, ha jól tudom. Szóval a tanács egyelőre nem tudja, ki legyen.

- Kíváncsi vagyok, hogy kit gondolnak… - nézett ki az ablakon főhősünk.

- Ahogy mindenki.

Pár perc csend következett, amit Neji tört meg.

- A Harmadik temetése holnap lesz. Bár nem hiszem, hogy eljössz, gondoltam elmondom.

- Miből gondolod, hogy nem megyek el? – kérdezte a lány meglepetten.

- Mert az orvosok nem fognak elengedni – válaszolt a fiú.

- Mintha ez megakadályozna. Kötelességem van, mint konohai ninja ott lenni.

- Értem. Nem nagyon szereted betartani, amit mondanak az orvosok mi? – mosolyodott el Neji.

- Hát nem igazán. Sőt a kórházakat sem szeretem, legszívesebben már ma hazamennék! Semmi kedvem itt maradni.

- Tegnap azt mondtad van egy bátyád. Ő nem szokott meglátogatni téged? – váltott témát a fiú.  

- Nagyon ritkán találkozom vele. Ő egy elit ninjának számít, és éppen ezért sokat utazik - vallotta be a lány.

- Szóval azt sem tudja, hogy a húga kórházba került?

- Nem, nem hiszem – zárta rövidre a választ.

Egy ideig még beszélgettek. Leila megkérte, a fiút hogy meséljen neki a múltjáról. Habár főhősünk már sokat tudott róla a harmadik forduló utáni hallgatózás miatt, kíváncsi volt, hogy Neji elmondja e neki, hogy megbízik e benne. És nem csalódott, mert a fiú mindent elmondott, azt, hogy négyévesen, hogyan vesztette el az édesapját, hogy milyen gyerekkora volt, a fő- és mellékház közti viszonyt…

Néhány óra elteltével egy nővér lépett be a szobába.

- Elnézés. Nem tudtam, hogy látogatója van. Majd később visszajövök- szabadkozott a szanitéc.

- Maradjon, én úgyis megyek már el – mondta Neji. – De előtte lenne egy kérdésem. El lehetne e engedni ezt a lányt a holnapi temetésre – mutatott Leilára.

- Áruló – sziszegte főhősünk.

- Sajnálom, de nem hiszem. Legalábbis felügyelet nélkül biztos nem – válaszolta a nővér.

- És ha én felügyelném? Tudja, ez nagyon fontos lenne, mégis csak a Hokage temetéséről van szó – próbálkozott a fiú.

- Még meg kell kérdeznem ez ügybe a többi orvost, de szerintem megoldható – mosolyodott el a szanitéc.

- Köszönöm – hajolt meg Neji, majd elköszönt Leilától. 

A nővér levette a kötéseket, megvizsgálta a lány sebeit, új kötést tett fel, majd kiment.

A lány megint egyedül maradt. Már megszokta, de most mégis társaságra vágyott. Ő maga sem tudta, hogy miért, hiszen a fél életét egyes egyedül töltötte. De azt akarta, hogy valaki ott legyen mellette. Még Jace-t is el tudta volna viselni.

Tényleg nem is meséltem még Jace-ről. Ő egy 16 éves homoki jounin. Leila riválisa. Amikor a lány Homokrejtekben élt akkor találkoztak. Sok időt töltöttek együtt. Szerettek felvágni a másiknak. Akár erőről akár gyorsaságról akár gondolkozásról volt szó. Mindig le akarták hagyni a másikat. Egyenlő felek voltak, bár ekkor főhősünk csak 7-8 éves lehetett. Habár Leila sosem gondolta így, de Jace volt az egyetlen barátja. Összecsapásaik során sokat megtudtak a másikról. Talán a bátyja után ő volt az, aki a legjobban ismerte a lányt. Ha éppen nem harcoltak, akkor a másikat próbálták kifárasztani szellemileg, így a legtöbbször a másik agyára mentek. Amikor Leila elköltözött nem tartották a kapcsolatot.

„ Tényleg vajon mi van vele? Ha megszabadulok ezektől a kötésektől majd meglátogatom. Csak, hogy megmutathassam mennyivel jobb lettem nála.” – mosolyodott el Leila.

*     *     *

Neji éppen a szobája felé tartott, amikor összefutott a főház fejével, Hiasival. Illedelmesen köszöntötte, majd indult is volna tovább, de utána szóltak:

- Merre jártál, Neji? – kérdezte kíváncsian Hiasi. A fiú ezen megdöbbent. Nem értette miért érdekli a vezetőt olyasmi, hogy ő hol volt.

- A kórházban. A csapattársamat, Rock Lee-t látogattam meg – válaszolt. Nem akarta elmondani, hogy igazából Leila miatt ment oda. Viszont így sem hazudott, mert tényleg benézett Lee-hez is.

- Értem. És hogy van? Felépült már? – tette fel az újabb kérdést a főház feje.

- Nem igazán. A sebei még mindig súlyosok. Nagyvalószínűség szerint nem lehet már ninja – monda illedelmesen Neji.

- Szegény fiú – Hiasinak nem volt több kérdése így Neji elment a szobájába.

- Te is nagyon jól tudod, hogy azt a lányt látogatta meg – lépett Hiasi mellé Hyuuga Haru.

- Persze, hogy tudom.

- És nem teszel ez ellen semmit – lepődött meg Haru.

- Miért mit kéne tennem? – vetette fel a kérdést a Hiasi.

- Mondjuk nem kéne engedned, hogy találkozzanak

- Miért nem? Hiszen a lány is konohai ninja. Nem ellenség.

- Az a lány ahhoz a klánhoz tartozik – Haru hangjában gyűlölet volt.

- Igen jól tudom, de ne feledd már régen nem harcol a két klán egymással. Sőt az övé már szinte ki is halt. Nem jelent veszélyt – mondta nyomatékosan Hiasi.

- Nem érdekel, hogy most veszélyt jelent e avagy nem! Az érdekel, ami a múltban történt. Nem hiszem, hogy elfeledted!

- Ami múlt már elmúlt. Nekem semmi bajom azzal, ha találkozik a lánnyal. És itt most szeretnék pontot tenni ennek a beszélgetésnek a végére – emelte fel a hangját a főház feje.

- Igenis. Sajnálom, hogy emlékeztettem – hajolt meg Haru majd elment. Nagyon jól tudta, hogy Hiasi húga abban a háborúban halt meg, amit a Hyuugák és az Uhilok egymás között rendeztek le. Éppen ezért nem tudta megérteni, hogy, hogyan tudott megbocsátani az ellenség klánjának.

Eldöntötte, hogy nem engedi azt, hogy Neji a lány közelben legyen.

10.fejezet A harmadik nap

Valaki megmentette. De vajon ki? Mikor a lány felnézett Hyuuga Neji karjaiban találta magát. Ahogy a fiú tartotta Leila hírtelen biztonságban érezte magát. Ő se tudta volna megmondani, hogy miért. Szerette volna megköszönni, de arra már nem volt ereje. A Bakitól szerzett sérülései és a jobb karja nagyon fájt. Már nem tudott az eszméleténél maradni, elájult.

Neji aggódva nézett le a lányra. Ha egy másodperccel is később érkezik, akkor elkésett volna. De még annyi mindent meg akart tudni tőle. Hogy ki ő, mi köze van a klánjához, miért csak most költözött ide, honnan ismerte a homokninjákat… Így, amikor látta, hogy bajban van a teste szinte magától cselekedett. Egy ház tetején állt, karjaiban az eszméletlen Leilával. Tudta jól, ha ott marad, könnyen észreveszik. Egy hírtelen ötletből kifolyólag a Hyuuga klán felé vette az irányt. Mikor megérkezett a saját szobájába lerakta a lányt.

*     *     *

Leila egy kórházban ébredt. Tetőtől talpig bekötözve. A szoba, amelyben feküdt egy személyes volt, a falai fehérek. Az ágya mellett egy kis asztal, rajta egy könyv.

A lány élete során sokszor került már kórtermekbe, de mindig előbb eljött, mint azt tanácsolták. Nem egyszer megtörtént, hogy lekötözték vagy bezárták az ajtót, a saját érdekében. De neki mindig sikerült megszöknie. Konohában még nem tudtak erről, így semmi kötél, semmi bezárt ajtó nem volt. Nyugodtan hazamehetett volna. Viszont a fájdalomcsillapítók ellenére is nagyon fájt a karja. Így nem volt kedve nagyon megmozdulni sem.

Eltelt két nap, amit főhősünk azzal töltött el, hogy könyveket olvasott. A nővér időnként bejött. Tőle kért mindig új olvasni valót.

A harmadik napon különös dolog történt. A nővér kopogtatott. Mikor Leila beengedte, nem egyedül lépett be.

- Látogatója érkezett – mondta a szanitéc illedelmesen.

- Látogatóm? – lepődött meg főhősünk. Nem csoda, hogy nem számított erre. Családja nem volt, ahogy barátai sem. Eizan, Akihiko és Doi meg nagyvalószínűség szerint örültek, hogy nem kell a lány társaságát élvezniük. Akkor ki lehetett, aki eljött hozzá? A válasz hamar megérkezett. Egy fiú lépett be a szobába.

- Neji? – miközben a lány az állát szedte össze a földről a nővér kiment.

- Neked is szia!

- Hát te? – kérdezte Leila nem túl illedelmesen.

- Én jól vagyok és te? – felelt a fiú a fel nem tett kérdésre.

- Bocs. Szia! Hogy vagy? Így megfelel? – mosolyodott el a lány.

- Tökéletes. De még mindig nem válaszoltál. Hogy érzed magad? – érdeklődött a fiú.

- Hát mondjuk, hogy jól. A fájdalomcsillapítóktól jelen pillanatban nem érzem a jobb karomat – mosolyodott el főhősünk.

- Örülök! Ezeket vissza szeretném adni – emelte fel Neji a jobb karjában lévő dolgokat. Ott volt Leila homlok pántja és hajpántja, amiket Bakinak hála vesztett el. – Az arénában találtam őket, és gondoltam hiányoznak…

- Nagyon köszönöm! – a lány tényleg hálás volt. A hajráfot még Jake-től kapta. – Kérdezhetek valamit? – fordult a fiúhoz.

- Ne bejelentsd, hanem kérdezd! – idézte fel azt a mondatot, amit még a lány mondott neki nem rég. Leila erre hírtelen nem tudott mit mondani felkacagott.

- Hát jó – még mindig nevetett egy kicsit, de a következő pillanatban elkomorodott. – Mi történt miután elájultam? Mi lett Homokkal és Hanggal? Meghalt bárki is? És Gaara?

- Konoha és Homokrejtek tűzszünetet kötött. Kiderült, hogy Hangrejtek nem is nagyon létezett. Egy Orochimaru szökött ninja alapította. Ő tervelt ki mindent. Azt is, hogy ellenünk fordította a szövetséges országot. Még a Kazekagét is megölte. Átvette az alakját és már a kezdetektől fogva ő játszotta el a nagyúr szerepét. Amikor kitört a pánik harcba bocsátkozott a Hokagéval. A harmadik habár halálos sebet ejtett ellenfelén, meghalt – itt Neji abba hagyta egy kicsit a beszédét.

- Értem … és utána? – az egyetlen ember, aki közel állt hozzá a falu vezetője volt. Mindig olyan kedvesen viselkedett Leilával. De a lány nem akart gyengének tűnni a fiú előtt.

- Ha jól tudom az összes homokninja visszament a falujába. Azt a Gaara nevezetű fiút is beleérve – a hangjába gyűlölet hangzott.

- Te miért nem szívleled? – főhősünknek feltűnt a hírtelen megváltozott hangulat.

- Rock Lee, akivel a fiú harcolt a második forduló utáni selejtezőn, a társam.

- Ohh így már megértem.

- Nos elmondtam mi történt most te… - de a lány a szavába vágott.

- Állj, állj, állj! Ennyi nekem nem elég! Kérlek, fejtsd ki bővebben! Ki az, aki még megsérült? – Leila hírtelen azt érezte, hogy Neji el akar menni. Ezt meg akarta akadályozni. Úgy gondolta, ha szóval tartja sikerül ott marasztalnia. Igazából nagyon is jól esett neki, hogy meglátogatták.

- Hát nos ennek az Orochimarunak vannak különös jutsui… - kezdett bele a fiú. Elmesélt mindent, amit látott. Mikor a végére ért a lányra nézett jelezve, hogy mindent elmondott, amit ő tud.

- Köszönöm, hogy akkor megmentettél – váltott hírtelen témát főhősünk. Tudta jól, hogy ezt előbb kellett volna mondania, de valamiért nem tudta megtenni.

- Szívesen. Eléggé ráijesztettél az orvosokra. Amikor behoztalak úgy néztek rád, mintha már nem kéne élned.

- Ehhez képest még mindig itt vagyok – mosolyodott el Leila.

- Jah, de most beszélj inkább te! Honnan ismertek téged a homokninják? – tette fel a kérdést Neji, de válasz nem érkezett. Hősünk a kezeit nézte, hírtelen érdekesnek találta azokat. Nem akart válaszolni. – Úgy látom ez nem a kedvenc témád. Akkor kérdezek inkább mást. Miért csodálkoztál annyira, amikor a nővér bejelentette, hogy látogatód érkezik? A családod vagy csapat tagjaid nem jöttek volna el?

- Amíg kicsi voltam nagyon sok helyen éltem. Így Homokrejtekben is – válaszolt a lány az első kérdésre – Három évig laktam ott. Sok emberrel megismerkedtem, sőt az ottani akadémiára is járhattam, igaz nem hivatalosan. A tanárom Baki volt. Akivel küzdöttem. Ekkor ismertem meg Gaarát is. Néhányszor összekaptunk, nem, nem is összekaptunk inkább meg akartuk ölni a másikat. Mindketten erősek voltunk és tudod, két dudás nem fér meg egy csárdában. Soha sem szívleltük a másikat. Viszont a testvérei, Temari és Kankuro, akik szintén részt vettek a vizsgán nagyon kedvesek. De soha nem mondanának ellent Gaarának. Az a fiú képes lenne meggyilkolni a saját rokonait is. Az apját is kedveltem. Ő volt a Kazekage. Ha úgy vesszük, neki köszönhetem, hogy ott élhettem. Sajnálatos, hogy ő is az életét vesztette – fejezte be a lány.

- És miért laktál több helyen? Hivatalosan Konohába születtél? Miért mentél el? – halmozta el kérdésekkel főhősünket.

- Erre nem szívesen válaszolok.

- Így nehéz veled beszélgetni! Tudod, ha nem bízol meg senkiben, mások sem fognak benned!

- Az évek során meg tanultam nem bízni másokban. Néhány pofára esés után – nem akarta elmondani, hogy, amikor utoljára más emberrel osztotta meg a titkait majdnem az életét vesztette. – Szóval mondj egy jó indokot miért kéne megbíznom benned?

- Lássuk csak. Megmentettem az életedet.

- Na jó ez tényleg nem rossz érv. Azért költöztem sokat, mert a szüleimet korán elvesztettem. A bátyám nevelt fel, ha úgy vesszük. Sajnos neki több helyen kellett dolgoznia, ezért éltem olyan sok helyen. Igazából ennyi – nézett a lány a fiú szemébe.

- Sajnálom a szüleidet! Mi történt? – kérdezte Neji. Leila számított erre. Nem akart hazudni, de az igazat sem akarta elmondani.

- Baleset. Egy tűzeset – vágta ki magát. Ha úgy vesszük nem lódított nagyot. Ugyanis, amikor megtámadták a klánját mindent felgyújtottak.

- Értem és mi a teljes neved? Észrevettem, hogy mindenki csak a keresztneveden szólít – tette fel az újabb kérdést a fiú.

- Tudod, ha elmondanám, talán holnap nem jönnél el, mert már nem akarnál megtudni semmit sem tőlem. Így hát erre nem is válaszolnék – a lány jól tudta, hogy látogatójának hamarosan el kell mennie. A kórházban mindjárt véget ér a látogatási idő. Ebben a pillanatban be is lépett a nővér és közölte Nejivel, hogy távoznia kell.

- Hát akkor holnap találkozunk – mondta Neji. Majd elköszöntek egymástól.

Aznap este Leila nem tudott elaludni. Valamiért nagyon várta a másnapot.

9. fejezet "Engem valaki... megmentett?"

Az aréna közepén Genma küzdött Bakival, a homorejteki csapat vezetőjével. A vizsgabiztos vesztésre állt. A homokninja egyik támadása súlyosan megsebesítette. Baki éppen az egyik titkos jutsuját használta. A konohainak esélye sem lett volna kikerülnie, viszont, ha eltalálja, abba bele is halhat. Amikor a végső csapást akarta bevinni ellenfelébe hírtelen valami megállította. A következő pillanatban egy rúgás érte a hasát és még mielőtt feleszmélhetett volna több méterre került Genmától. Előtte Leila állt.

- Te kis… Hát Konoha oldalán állsz? Miközben mi befogadtunk és… - kezdett bele Baki, de a lány a szavába vágott.

- Avarrejteki ninja vagyok és voltam mindig is.

„ Ismerem Baki támadásait. Nem lesz egyszerű legyőzni. A jobb karomat még mindig nem tudom használni. A hátrányom még az is, hogy Baki ismeri a legtöbb harci stílusomat. Nem véletlen, hiszen ő volt a tanárom, amikor még a homoki akadémiára jártam.”

Közben Neji is segített a Konohai ninjáknak a lelátón.

- Add fel Leila! Ellenem nem tudsz győzni.

- Ohh tényleg? Hát majd meglátjuk! – azzal pislogott egyet és mikor kinyitotta a szemét az vörösen izzott.

Azzal egymásnak estek. Baki eldobott pár tőrt a lány felé.

„ Figyelem elterelés, amíg a tőröket kivédem pecséteket formál és a föld alól támad.”

És úgy is lett, ahogy főhősünk gondolta. Így ellentámadásba tudott lendülni.

- Föld stílus összeroppantás – mondta a lány minél halkabban, miközben pecséteket formált.

Baki alatt a föld ketté vált és amikor felugrott az égben két földdarab csapódott egymásnak, és a homokninjának.

- Próbálsz olyan technikákat használni, amiket nem ismerek? – kérdezte gúnyosan. Miután sikeresen kivédte a lány támadását. Majd elindult felé. Egyszerű ökölharccal támadt a lányra. Normális esetben nem tette volna ezt. Leila nagyon jól értett a taijutsuhoz, de most nem tudta használni a jobb kezét és ezt Baki nagyon is jó tudta. A homokninja végig figyelt arra, hogy ne nézzen a lány szemébe. Sikerült jó erősen megrúgnia a jobb oldalát, aminek hála főhősünk pár méterrel odébb landolt.

Baki odament, ahol ellenfele földet ért. A nyakán hordott fejpántot, amin Konoha jele volt letépte és elhajította. De arra nem számított, hogy Leila eszméleténél van. Amikor egy kicsit is elfordult a homokninja a lány támadásba lendült. Kirúgta a férfi alól tulajdon lábát. Egy tört rántott elő és sikeresen Baki kezébe vágta.

- Te kis… - hangzott el megint ugyanaz a mondat.

- Tűz stílus, tűzhasítás – a lány nem foglalkozott ellenfele szavaival. A jobb kezével a férfit tartotta, míg másikkal pecsétet formált. A bal kezén végig tűz jelent meg. Ez azonban nem égette a lányt, viszont ellenfelét annál inkább, amikor Leila sikeresen hasba vágta a bal kezével Bakit. A homokninja a fájdalomtól felnyögött és, hogy a lányt minél távolabb tudja a szabad kezével sikeresen fejen ütötte. Főhősünk hajából kirepült a hajpánt. Lett egy kis tér Baki és Leila között.

- Egy kezes technika? Látom fejlődtél – mondta immár levegő után kapkodva a férfi.

Leila a háta mögé tette a kezeit. Ez pokolian fájt neki, de nem törődött ezzel. Amikor ellenfele pislogott egyet szuper sebességgel egy pecsétet alkotott.

- Föld stílus, porfelhő - suttogta a hajába így rajta kívül senki nem halhatta - Árnyék klón jutsu – hangozott rögtön a következő technika neve.

Az egész teret sűrű por lepte el. A lány szemből támadt ellenfelére, aki a por ellenére is megállapította főhősünk helyzetét.

- Habár nem látok, de tudom honnan támadsz. Túl egyszerű – mondta a férfi, miközben kivédte a támadást. Arra viszont nem számított, hogy a lány klónokat hoz létre, akik hátulról támadják majd meg. Baki nem tudott védekezni ugyanis a valódi Leila karjait fogta. A klónok hátulról többször is súlyosan megsebesítették, míg nem a homokninja ájultan esett össze.

Főhősünknek nem volt ideje arra, hogy olyasmikkel foglalkozzon, mint a sebei. Újabb ninják támadtak rá. Habár sokkal gyengébbek voltak, mint Baki Leila csak nagy nehezen tudott egyet-egyet legyőzni. Így is alig állt a talpán. Körülbelül 15 hangninja vette körül. Mindegyik tőrt tartott a kezében és elhajították Leila felé. A lány ekkor már az ájulás határán volt. Nem tudta a támadásokat kivédeni így várta, hogy a tőrök célt érjenek. De nem érkeztek meg. Ehelyett valaki karjaiban találta magát. Valaki megmentette. 

8. fejezet A káosz eluralkodik

Az orvosiban ellátták Leila sebét. A lány majdnem röhögésbe tört ki, mikor meglátta az ápoló arcát, aki éppen a sebét nézte. Ugyanis az arcán valami olyasmi jelent meg, mintha ezt mondaná „- Úristen ez vajon még megmenthető???!!!”  Közölték vele, hogy a későbbiekben még vissza kell mennie majd a Konohai kórházba megfigyelésekre.

- Rendben- egyezett bele főhősünk, bár tudta úgysem fogja betartani. Utálta a kórházakat. Felesleges időpocsékolásnak tartott. Ami meggyógyul, az megától is meggyógyul. Legalábbis ő ezt gondolta. Nem is értette, hogy miért egyezett bele most, hogy elráncigálják ide.

Miután az orvos az utolsó kötést is a helyére rakta Leila felállt.

- De kérem hova megy? – kérdezte illedelmesen a szanitéc ninja.

- Vissza a lelátóra,

- Nem, sajnálom, de nem mehet. Az a seb elég komoly. Pihentetni kell! Orvosi jogomnál fogva megtiltom, hogy elmenjen. A maga érdekében.

- Hát jó. Egy feltétellel: néha bejön és elmondja, hogy aktuálisan kik küzdenek és ki áll nyerésre!

- Rendben, megegyeztünk! De nekem most mennem kell. Ha megbocsát- köszönt el a ninja Leilától.

A lány egyedül maradt. Legalábbis mondhatni, mert mellette feküdt a kiütött Genji.

- Kicsit elvetettem a sulykot… De megérdemelte. – beszélt magába főhősünk.

Ekkor hangos zajok ütötték meg a fülét. Az arénából jöttek. Tapsot és éljenzéseket lehetett hallani.

- Ha jól tudom Hyuuga Neji és Uzumaki Naruto küzd egymással. Mármint küzdött. Vajon ki győzött? – elmélkedett még mindig magában a lány.

Nem sokkal később kinyílt az ajtó és Hyuuga Nejit hozták be az orvosiba hordágyon. A fiúnak nem voltak komolyabb bajai. Miután az orvosi csapat elment a fiú is kiment az ajtón.

- Ezt nem hiszem el őt bezzeg elengedik,de engem nem?- bosszankodott. De hamar rájött, hogy nem erről van szó. Ugyanis kintről hangokat hallott. Neji a korterem előtti folyosón beszélgetett nagybátyjával, a főház fejével, Hyuuga Hiasival. Nem tudja, hogy miért, de felkeltette Leila érdeklődését ez a társalgás. Így pecséteket formált és ez által felerősítette a hallását. Megtudta, hogy Neji apját megölték. Ráadásul úgy, hogy Hiasinak kellett volna meghalni, de hogy mentse a testvérét, és a klánt önként döntött úgy, hogy inkább ő hal meg. A beszélgetésből még az is kiderült, hogy erről Neji nem tudott. Így nem is volt csoda, hogy gyűlölte a főházat, amibe Hiasi is tartozott. A kettejük társalgását egy orvosi ninja szakította meg, aki megkérte a fiút, hogy fáradjon vissza az orvosiba. Ekkor az ajtó kinyílt és mindketten beléptek.

- Most éppen Nara Shikamaru küzd Temarival. A lány áll nyerésre. Az előttük lévő küzdelmet Kankuro feladta. És Uchiha Sasukéról még mindig nincs hír. – tájékoztatta Leilát, ahogy azt meg is ígérte

- Köszönöm – mondta illedelmesen a lány.

A szanitéc elmosolyodott majd végig nézte mindegyikük sérüléseit és mielőtt elhagyta volna a kortermet a lelkükre kötötte, hogy ne menjenek el.

„ Kankuro miért adta fel? Ez nem vall rá. Nagyon nem. Itt valami nagyon, nagyon nem stimmel. Hayate meggyilkolása, kilenc ANBU ügynök, Kankuro feladja, Gaara is nevezve van a vizsgára. Lehet, hogy csak paranoiás vagyok, de itt valami készül” – pattant fel az ágyról a lány és éppen ment volna ki, amikor Neji utána szólt:

- Tudtommal nem hagyhatjuk el a kortermet.

- Ki kell mennem a mosdóba – mondta a lány kicsit habozva.

- Rosszul hazudsz – vágta rá a fiú.

- Óh, ha tudnád, hogy igazából milyen jól hazudok. De tényleg csak a mosdóba mennék ki – állt ki az igaza mellett. Persze nem oda akart menni. Vissza a lelátóra. Még több információt akart gyűjteni.

- Hát jó, de ha rájön az az orvos, hogy elmentél szerintem akár képes lenne megölni is!

- Hát akkor szembe kell néznem ezzel és kockáztatnom kell- mosolyodott el Leila.

- Tehát tényleg nem a mosdóba akartál menni – fordította el a fejét Neji. Valamiért nem tudott a lányra nézni, miközben ő mosolygott.

- És ez neked csak most esett le?! – tetette a felháborodottat a lány.

- Miért akarsz annyira kimenni, hogy vállalod a kockázatot, hogy akár az orvosi ninja megölhet? –mondta cinikusan a Hyuuga fiú.

- Az legyen az én dolgom – komolyodott el főhősünk. És már nyúlt is volna a kilincsért, amikor lépteket hallott. Rögtön visszament a neki kijelölt ágyhoz.

- Nara Shikamaru állt nyerésre, amikor ugyanis feladta a harcot. Ezáltal Temari győzött. Közbe Uchiha Sasuke megérkezett. Éppen a homokrejteki Gaarával küzd.

- Köszönöm – és felerőltetett egy álmosolyt magára.

Nem sokkal később a ninja kiment.

- Szóval miért is akarsz elmenni? – tette fel újra a kérdést Neji.

- Még mindig az én dolgom – kezdett dühös lenni. Ki akart menni.

- Jól van, jól van. Ezért nem kell megenni – mosolyodott el a fiú.

- Bocsánat! – Leila dühe mintha elszállt volna.

- Megbocsátok, ha válaszol egy kérdésemre.

- Ezt tudtommal zsarolásnak hívják. És még MINDIG az én dolgom, hogy miért akarok elmenni!

- Nevezd, aminek akarod. De nem ezt akartam kérdezni- és ezzel sikeresen meglepte a lányt. Mi történt a meccsed végén? Mármint, hogy sikerült kiütnöd azt a nagydarabot? – bökött az állával Genji felé.

- Sajnálom, de erre sem válaszolok szívesen. Ugyanis, ha nem történik semmi, akkor később még ellenfelek lehetünk. És megérted, ha nem akarom…

- Nem, nem lehetünk – vágott a szavába Neji – ugyanis számomra véget ért a vizsga. A mérkőzés folyamán én vesztettem.

- Mi? – lepődött meg a lány. Eddig azt gondolta, hogy a fiúnak sikerült győznie és az ellenfelét éppen a kórházban ápolják. Ugyanis a Hyuugák harca után egy kis orvosi nem elég. Ráadásul Nejivel küzdött meg. Akinek elég nagy híre volt.

- Ahogy hallottad. Vesztettem. Szóval így már semmi nem akadályoz meg abban, hogy válaszolj igaz? – kérdezte cinikusan a fiú.

- Hát rendben, de akkor kérlek mondd el, hogy, hogyan vesztettél. Sajnos nem láthattam. Tudod nem akartam, hogy az orvosi ninja megöljön, ezért nem mentem ki – mosolyodott el megint Leila.

- Megegyeztünk.

- A végén egy genjutsuval sikerült győznöm.  Miután elkaptam Genjjit sikerült elhitetnem vele, hogy éppen megkínozzák. Akkor összeesett. Ennyi.

- Egy genjutsu? Értem. Akkor azt hiszem én jövök… - majd szépen alaposan elmondta, hogy Uzumaki Naruto milyen technikákat használ, hogyan sikerült kicseleznie és minden észre vételét. – Lenne még egy kérdésem – zárta ezzel a mondandóját.

- Akkor kérdezd meg és ne bejelentsd – válaszolta Leila.

- Az előbb azt mondtad idézem, ha nem történik semmi, akkor akár egymás ellen is harcolhatunk. Hogy gondoltad azt, hogy ha nem történik semmi?

- Hát jó. – és talán a lány sem tudta miért, de megosztotta vele az észre vételeit.

- Szóval ezért akartál minél előbb kimenni?

- Igen – válaszolt  a lány – Mi a….? – ugrott fel hírtelen.

- Mi a baj? – állt fel Neji is.

„ Ez a chakra szint… Gaara. Ráadásul éppen átváltozik?” Ugyanis Gaarában egy biju élt. Az egyfarkú.

- Ki kell mennem- rohant az ajtóhoz Leila.

Neji nem szólt semmit, de követte a lányt. A folyosóra érve összefutottak a szanitéc ninjával.

- Kérem azonnal menjenek vi… -, de a mondatot nem sikerült befejeznie. Ájultan esett össze, ahogy a folyosón mindenki más is.

És ekkor Neji és Leila is megérezte, hogy mi váltotta ezt ki.

- Egy genjutsu? – kérdezte a lány szinte csak magától.

- De vajon ki használja?

Majd mindketten pecséteket formáltak

- Kiold – hangzott el egyszerre a genjutsu elleni legjobb védekezés.

Ordibálásra lettek figyelmesek.

- Az aréna felől jött – mondta Neji, miközben mindketten elindultak arra.

Ahogy kiértek a következő fogadta őket: a nézőközönség a genjutsu hatása alatt állt, konohai, hangrejteki és homoki ninják küzdöttek meg egymással.

- Homokrejtek és Hangrejtek összefogott Konoha ellen!? – tette fel a költői kérdést Neji. Hiszen a válasz egyértelmű volt: igen!

- Csak egyszer lett volna az életben, hogy nincs igazam… - mondta halkan főhősünk.

7. fejezet Másolás

- Mégis mi történt a szemeddel? – értetlenkedett Genji.

- Tán van valami probléma? – vágott vissza Leila.

- Nem nincs, de  tudod, szerencsésnek mondhatod magad. Kevés ember tudta kivédeni a tűz technikát és szinte senki az utána következett kombinált támadást. Talán a mesterem után te vagy az első, akinek sikerült. De úgy látom nem úsztad meg sértetlenül. Talán fel kéne adnod kislány és szaladni anyucihoz!!- gúnyolódott a fiú.

„ Őrizd meg a hideg véredet! Nem szabad hagynod, hogy egy ilyen alak, mint ez felhúzzon. Amúgy ez a sárkány egy elem jutsu volt. Nagyon kevés ember ismer elem technikákat és még kevesebben tudják használni. Én is csak egy-kettő sajátítottam el. Viszont mindegyikben van egy közös. Mégpedig, hogy több elem összeolvasztásából kapod meg. Tudnod kell használni minimum hármat a tűz, szél, villám, föld, víz közül. Még a jounin rangúak is általában csak kettőt tudhatnak a magukénak. Ez a sárkány használta a föld és a szél elemet. A föld volt a teste, míg a szél segítségével tudott olyan erősen támadni, illetve, emiatt maradt a levegőben sokáig. Tehát még minimum kellet egy. Nem volt nehéz rájönni, hogy a tűz lesz. Így arra számítottam is. Viszont megfeledkeztem a használóról. Ezért sikerült megsebesítenie. De többet nem fog a közelembe férkőzni. Aú. A kezem nagyon fáj. A Shinivel pár percen belül pontot teszek ennek a mérkőzésnek a végére. Viszont valami nagyon aggaszt. Amikor az előbb a levegőbe ugráltam megfigyeltem a lelátót. Összesen 9 ANBU ügynököt láttam. Sokkal többnek kéne lennie. Ezek szerint többi a várost védi. De vajon mitől? És miért kilenc ember? Egy ANBU csoport négyfős.És vagy csoportban, vagy fél társasággal dolgoznak, de egyedűl vagy hárman soha sem. Itt valami nem stimmel.” - vélekedett a lány, miközben Genji újra ugyan azt a technikát alkalmazta. Ezúttal viszont nem számolt valamivel. Főhősünk használta a vérörökségét. Így könnyen le tudta másolni a támadást. Nem azonnal, de pár perccel később már ő is tudta ugyan azt a technikát alkalmazni. Habár nem tudta használni azokat az elemeket, mint Genji, de ismert több elem techinák így ezt a gondot sikeresen megoldotta. A fiú újra és újra Leilára támadott, aki viszont mindig sikeresen kitért és egyre közelebb került ellenfeléhez. Mikor már csak négy méter volt köztük pecséteket alkotott.

- Titkos technika, elem sárkány! – mondta a lány, és abban a pillanatban megjelent egy ugyan olyan lény, mint Genji-é.

- Mi a …. Mégis hogyan? Erre nem lehetsz képes. Ez a technika a családomon belül öröklődik. Senki más nem ismerheti. De akkor hogyan? – képedt el a fiú, miközben az ő sárkánya és Leila-é egymás ellen harcolta.  

- Nem tartozom magyarázattal… És itt a vége. – mondta flegmán a lány, mikor két méterre megállt Genjitől.

- Mégis miről beszélsz? Egyáltalán nincs vége! Még van csomó trükk a tarsolyomban!- nézett egyenesen főhősünk vörös szemeibe. Majd a fájdalomtól eltorzult arccal esett össze. Ugyanis a lánynak sikerült egy genjusuba taszítania, ahol éppen ezer féle képen kínozzák meg.

- Bolond! Ott követted el a legnagyobb hibát, amikor azt gondoltad van esélyed ellenem. A másodikat, amikor a szemembe néztél…- suttogta Leila szinte csak magának, mert más nem hallhatta.

Genma odalépett Genji mellé és miután látta, hogy nem bírja fojtatni a harcot, megszólalt:

- A győztes Leila!

A lelátón tapsvihar hangzott fel. Az arénába pedig szanitéc ninják jelentek meg. Leila a vállához kapott. Hírtelen nagyon kezdett fájni az egész karja. Az egyik orvos odament hozzá. A többiek éppen Genjit ápolták.

- Had lássuk el az ön sérüléseit is! Jöjjön velünk.

„Meg akartam nézni az összes mérkőzést, de a kezem nagyon fáj. Inkább hagyom, hogy egy orvos is megnézze”

- Rendben. Köszönöm– erőltetett magára egy halvány mosolyt.

Majd elindult a ninja utána az orvosiba.

6.fejezet A harc elkezdődik

Leila mestere Ihara Jiro volt. Egy öreg,híres független ninja. Azért független, mert soha nem akart semelyik faluba tartozni. Így egy erdő közepén lakott egyedül, tanítványok nélkül. Legalábbis mindenki ezt gondolta. Még is volt egy lány, akit elkezdett tanítani. Ez nem más volt, mint Leila. Jiro jóban volt a lány szüleivel, és mikor ők az életüket vesztették felajánlotta segítségét Jake-nek. Így főhősünk nála lakott két évig. Az öreg Jiro tanította, házimunkára fogadta, dolgoztatta, új techinákat ismertetett meg vele. Ha valakit a mesterének nevezett valaha is Leila, akkor az ő volt.

A levélben, amit mesterének címzett bejelentést tett, hogy meglátogatná. Ugyanis a harmadik forduló előtt meg volt egy hónap. Addig is minél többet akart fejlődni. Az üzenetet odaadta Tomának. A kis cica azonnal útnak is indult.

Pár nap múlva válasz érkezett Jiro-tól. A lányt szívesen látja, ha ő segít neki némi munkában.

Miután elolvasta az üzenetet Leila elmosolyodott. A mesterétől soha nem lehetett szívességet kérni. Ha valaki akart tőle valamit, akkor az illetőnek is segíteni kellett valamiben. A levelet letette az asztalára, majd felkapta a kopott válltáskáját és útnak is indult. A városból hamar kijutott, ugyanis a Hokage engedélyezte az elmenetelét. Erre akkor kérte meg a falu vezetőjét, amikor Toma még úton volt. Pontosan egy hét út állt előtte. Egy átlagos ninjának ez akár fél hónap is lenne, de Leila sokkal gyorsabb volt ennél.

Miután megérkezett a ház elé kinyitotta annak ajtaját és jó hangosan köszönt. Válasz nem érkezett, így hát belépett.

- Tudom, hogy öreg vagyok, de nem süket! Nem kell ordítoznod, hogy megjöttél- tűnt fel Jiro őszülő feje a konyhából.

- Sajnálom Mester! – mosolyodott el Leila.

- Annyiszor megkértelek már, hogy ne hívj mesternek…- mordult rá az öreg.

- Sajnálom……Mester – tört ki kacagásba  a lány.

- Neveletlen kölyök. Na de gyere csak ide – mondta már a konyhából.

- Máris…. Mester – nevetett még mindig főhősünk. De azonnal abba is hagyta, miután beért az említett helységbe. Ugyanis az étkező asztalon több tucat összeirkált papír hever. Leila egyből gondolta, hogy miért vannak azok ott.

- Összeszedtem és leírtam, hogy miket kéne elvégezned, amíg itt vagy – mosolyodott el Jiro.

- Gondoltam- sóhajtott egyet a lány.

*     *     *

„Már este van, és holnap kezdődik a harmadik forduló… Már rég otthon kéne lennem”- gondolta magába Leila. Kicsit elszámította magát ugyanis egyel több napot maradt mesterénél, mint ahogy eltervezte. Ennek az volt az oka, hogy a legeslegutolsó dolog, amit el kellett végeznie néhány csapda összeszedése volt, amiket még Jiro tett ki, de mivel akár halált is okozhattak megkérte a lányt, hogy szedje össze. Az öreg nagyon jó csapdákat készített, amiket jól el is rejtetett. Olyannyira, hogy Leilának is nehéz lett volna mindet megtalálni. Így hát a mestere leírta merre vannak. Igen ám viszont egyet elfelejtett, amit a lány véletlenül aktivált is. A csapda tűz stíluson alapult. Főhősünk még éppen idejébe reagált, de nem sikerült teljesen kivédenie a támadást. A jobb válla és karja csúnyán megsérült. Így maradnia kellett még egy napot, amíg legalább Jiro –, aki az egész balesetet az öregségre és a feledékenységre fogta- ellátja a sebét.

Körülbelül este tíz lehetett, amikor már a Konohai erdőben volt. Ahogy a fákon ugrálva haladt előre meglátta Neji-t, ahogy éppen az erdőben gyakorolt. A lány nem akarta zavarni így egy kerülőt tett.

Miután hazaért felhúzta az ébresztő óráját és lefeküdt aludni.

Másnap reggel álmosan kelt ki az ágyból. Lefürdött, felöltözött, megreggelizet, majd útnak is indult a harmadik forduló színhelyét képviselő aréna felé. Útközben jouninok beszélgetésére lett figyelmes. Amiből kiderült, hogy nem olyan rég megöltek egy Hayate nevezetű ninját.

„Ha jól emlékszem ő volt a vizsgabiztos a második forduló utáni selejtezőn. Nem tetszik ez nekem… Miért éppen most? Ráadásul van egy nagyon rossz előérzetem. Bár lehet, hogy csak amiatt, hogy Gaara is részt vesz a fordulón”- gondolta magában Leila.

Mikor megérkezett már ott voltak néhányan: Hyuuga Neji, Genji Hiruki, Nara Shikamaru, Temari, Kankuro, Aburame Shino, Gaara.

„Legalább nem utolsónak értem ide… Kik hiányoznak? A hangrejteki ninja valami Dosu volt a neve, az Uchiha srác és a szőke hajú nagyszájú.”

Az aréna szép lassan megtelt. Sok országból jöttek. Még a Kazekage is ellátogatott. A forduló kezdete előtt néhány perccel megérkezett Uzumaki Naruto, a szőke hajú fiú. Viszont Dosu és Uchiha Sasuke nem tette tiszteletét.

- A nevem Genma. Én leszek a vizsgabiztos. A harcok előtt viszont kihirdetek néhány változtatást.- majd előhúzott egy papírt a zsebéből – Nézzétek meg ezt. Kénytelenek voltunk eltérni az eredeti harc felállástól. Szóval nézzétek meg, hogy kivel fogtok harcolni!

„ Dosu nincs a listán. Vajon kizárták vagy feldobta a pacskert? Viszont én még mindig Genji Hirukivel fogok harcolni. Ráadásul mi kezdünk. A jobb kezem még mindig pokolian fáj. De majdcsak lesz valahogy.”

- Akkor a szabályok. A terep most más milyen, de a szabályok továbbra is érvényesek. Vagyis minden megengedett. A harcok addig folytatódnak, amíg az egyik fél harcképtelen nem lesz, feladja vagy meg nem hal. Ellenben ha én úgy döntök, hogy a meccsnek vége, akkor jogom van felfüggeszteni azt bárhogyan áll és ez esetben nincs vita. Megértettétek? Nagyszerű! Az első páros: Genji Hiruki és Leila. Ti maradtok, a többiek menjenek fel és várakozzanak a lelátón. - fejezte be Genma a beszédet.

A két fél egymással szemben megállt.

- Kezdhetitek- kiáltotta el magát a vizsgabiztos.

Leila hátra ugrott és ezzel megnövelte a kettejük közti távolságot.

„ A múltkori harcból kiderült, hogy elég gyors és jó nagy ereje van. Sajnos azonban nem nagyon sikerült megfigyelnem. Amikor Akihiko ellen harcolt nem mutatta meg az erejét.”

- Na mi van? Most nem használsz fülhallgatót és nyitott szemmel harcolsz? Csak nem komolyan akarod venni a küzdelmet kislány? – ordította el magát Genji.

- Túl hangos vagy!- sziszegte Leila, miközben próbált nem reagálni arra, hogy éppen kislánynak nevezték.

Erre a fiú nem válaszolt semmit. Támadásba lendült. Miközben a lány felé futott a kezeivel pecséteket formált.

- Titkos technika, elem sárkány!

Ekkor egy sárkányra emlékeztető alak bukkant elő a homokból. A teste homokból és fák ágaiból állt. Majd Leila felé fordult és rátámadott. A lány elugrott. Ahol még az előbb ált most egy nagy lyuk keletkezett, amit a sárkány okozott.

- Titkos technika, elem sárkány!- kiáltotta el magát megint Genji. Majd megjelent még egy homok lény.

Immár ketten támadtak rá a lányra, de ő sikeresen elugrott a támadások elől. Meg akarta figyelni, hogy mire képes a technika, ezért nem támadott vissza. Mikor éppen a levegőben volt az egyik sárkány mögé tévedt és kinyitotta a száját, amiből tűz tört elő.

- Víz stílus, tükör fal- alkotta meg a pecséteket gyorsan Leila. Így a tűznek nem sikerült megsebesítenie őt. Viszont túlságosan is elbízta magát. Miközben kivédte a támadást az égből legalább 10 tőr süvített felé, amiket Genji dobott el.

- A francba - lehetett hallani a lány hangját, amikor megfordult és észrevette a tőröket. A két sárkánynak nem kellett más, amint háttal volt nekik az ellenség rá támadtak. A következő pillanatban nagy porfelhő lepte el az arénát.

- Győztem? – kezdett lelkesedni Genji.

- Jah, persze álmaidban – jelent meg a lány alakja a porfelhőben, miközben a levegő egyre tisztább lett. Leila fél térden volt és a jobb vállát fogta. Ugyanis Genji egyik tőre eltalálta, és sikeresen feltépte a sebét. Az egész karja pokolian fájt. És ráadásul tudta, hogyha csak egy másodperccel is később veszi észre a tőröket neki annyi. Ez felettébb zavarta…

- Na jó. Hagyjuk abba a játszadozást – mondta főhősünk miközben felállt. A bal kezével még mindig a vállát fogta.

A szeme csukva volt. Mikor kinyitotta vér vörösen izzott…

5.fejezet A selejtező

A szobában volt az összes genin, azok sensejei, és a vizsgabiztosok, köztük Ibiki az első forduló felügyelője és Anko a mostaniért. A furdoló végére ellátogatott még Konoha Hokagéja.

A csapatok egymás mögé hármas sorokba álltak.

-Mielőtt folytatnánk a vizsgát szeretnék mindenkinek gratulálni. – szólalt meg Anko.

-De mielőtt belekezdenénk a harmadik fordulóba szeretnék tisztázni egy roppant fontos dolgot. – vette át a szót a Hokage- Azt, hogy végső soron miért kerül megrendezésre a chunin vizsga. Elvárom, hogy az utolsó betűig jegyezzétek meg. Vajon miért közösen rendezik meg a szövetséges nemzetek a chunin vizsgát? Talán a kölcsönös jó szándék biztosítására? Vagy talán a ninják közös fejlesztésének biztosítására? Ez kérem nem fedi a valóságot! Sose dőljetek be ennek! Az igazi ok a következő: a nemzetek ilyen zártkörű háborúkban mérik össze az ereiket! Mind tanultatok történelmet. A most szövetségben álló országok régen egymással háborúban álló földek voltak, amelyek a teljes egyeduralomra törekedtek, de mivel a pusztítás szelleme nem tesz különbséget ember és ember között és föld és föld között úgy döntöttek minimalizálják a rombolást így a csatamezőket felváltotta a chunin vizsga egy kevés embert érintő és megfelelően szabályozott küzdelem. Természetesen a megmérettetés egyik célja azok kiválasztása, akik méltóak a chunin rangra, de ez még nem minden a másik ok, hogy egy-egy ország ninjái megmutathassák kötelezettségüket hazájuknak akár a saját életük feláldozása árán is. A harmadik fordulón tiszteletét teszi az országok nemességének színe-java, hogy megtekinthessék milyen erők állnak a jövőben a rendelkezésükre. Vagy, hogy kiket érdemes felfogadni, de nem ők lesznek az egyetlenek a küzdelmeiteket falvaitok, ninja klánjaitok vezérei is figyelemmel fogja kísérni. Amelyik ninja falu jól teljesít, a vizsgán az sok megbízatásra számíthat a jövőben. Egyszer s mind lehetőség a különböző nemzeteknek erőfitogtatásra illetve alkalom adtán, hogy politikai nyomást gyakoroljanak a riválisaikra. Tehát a chunin vizsga politikailag és fizikailag is egy csatatér. Ezért harcoljatok a legjobb tudásotok szerint a klánotok és falvatok dicsőségéért. Szóval akkor elmondanám a harmadik fordulóra vonatkozó szabályokat…

Ekkor egy jonin rangú ninja lépett a Hokage elé:

- Ezt bízza csak rám. Nekem kell, mivel én vagyok a forduló hivatalos bírója – miután a Hokage megengedte tovább beszélt – Kedves részt vevők mielőtt belekezdenénk ebbe, tisztáznunk kell néhány dolgot. A chunin vizsga harmadik fordulójának kezdete előtt tartunk egy selejtezőt. Olyvást tűnik az első és a második forduló túl egyszerű volt. Általában sokkal kevesebben jutnak tovább ezért szükség van egy kiütő körre. A szabályok szerinte ennyien nem vehettek részt a chunin vizsga harmadik körében. A harmadik körre rengetek nagyhatalmú urat várunk, a küzdelmek nem húzódhatnak el. Most, hogy ezt tudjátok, van valaki, aki ki akar szállni?

Ekkor Kabuto feltette a kezét, ezzel jelezve, hogy ki akar lépni. Mindenki meglepődött hiszen már idáig eljutott és most feladja? Szép lassan kiment a teremből.

A vizsga biztos elmondta, hogy egy digitális tábla véletlenszerűen fogja kiválasztani azokat, akik harcolni fognak. A többieknek addig a lépcsősoron kell várnia

És a tábla rögtön működésbe is lépett. Az első harc Uchiha Sasuke és Akado Yoroi között zajlott le. Mindenki más felment oda, ahova a vizsgabiztos kérte.

- Eizan Sensei! De jó, hogy látom – lelkendezett Doi, mikor felértek.

”Komolyan úgy viselkedik, mint egy kiskutya… menthetetlen” 

- Én is örülök nektek skacok! – köszönt Eizan is. - És annak még jobban örülök, hogy egyben látlak titeket!

- Miért talán mást várt? – kérdezte Leila cinikusan.

- Nem, te is tudod, hogy nem, de azért abban az erdőben bármi megtörténhet, nem igaz? – válaszolta Eizan sensei.

” Csak ne kezdjenek el mesélni, arról, hogy milyen volt a vizsga… Majd akkor, ha én már nem leszek itt… No de nézzük csak azt a harcot jobb lesz, ha jól megfigyelem, mert közülük az egyik az ellenfelem lesz a harmadik fordulón. Az Uchiha srác elég gyűröttnek tűnik. És ez a mozgásán is látszik. De Yoroi technikája elég érdekes. Ha jól látom a kezével eltudja szívni a másik chakráját. Sasuke vesztésre áll. Ha így folytatja csúnyán alul fog maradni. De van a fiúban még tenni akarás csak azt nem értem miért csak taijutsut használ. Bár eddig azzal is tökéletesen elvan. Hisz most ő volt az, aki a levegőbe küldte az ellenfelét… Megvan miért nem használ chakrát. Az a jel a nyakán. Hallottam már róla egy átok pecsét. Ezért mozog olyan nehezen és ezért nem használ ninjutsut. Mert ha chakrát használ, akkor azzal a saját halálát hozza előrébb. Itt a vizsgán szerezte? De vajon kitől? Ugyan úgy néz ki, mint ami a vizsgabiztosunk, Anko nyakán van. És ha jól látom a billog szétterjed a testén, ha ez így folytatódik annak nem lesz jó vége… Nem is olyan rossz! Megállította a billog terjedését és még le is győzte az ellenfelét egy ütés kombóval.”

- Az első forduló győztese Uchiha Sasuke – jelentette ki a vizsga biztos.

Az orvosi ninják elvitték Yoroi-t, Sasuke pedig a mesterével ment.

A következő körben Aburame Shino és Zaku küzdött meg egymással.

”Az Aburame klán rovarokkal küzd. A Zaku nevezetű srácnak pedig már eléggé elláthatta valaki a baját. Mindkét karja elvan törve. Ha egyszer is vét Shino bogarai rámásznak és akkor neki annyi…” – gondolta Leila

És igaza is lett. Shino apró bogarai felmásztak Zakura és itt eldőlt a mérkőzés. A hangninja vesztett.

Ezek után Leila csak figyelte és memorizálta az összecsapásokat. Az Uzumaki Naruto nevezetű srác küzdött meg a kutyás Inuzuka fiúval. A szőke hajú győzött. Majd Yamanaka Ino Haruno Sakurával, ahol nem volt győztes. Utánok jött Leila csapattársa, Doi és ellenfele Aihara Bakin. Habár Doi hősiesen küzdött ez nem volt elég, legyőzték, viszont az utolsó támadásával sikerült az ellenfelét harcképtelenné tennie. Így döntetlen lett. Mindketten kiestek. Temari a Neji csapatában lévő Tentennel küzdött meg. Természetesen a homokninja győzött.

„Pedig éppen most kezdett el igazán harcolni…”- gondolta magában Leila miközben a csata végét figyelte. 

És ezután következett a legizgalmasabb harc főhősünk szempontjából. Ugyanis Gaarára került a sor. A Rock Lee nevű fiúval kellett megküdnie.

„Szegény srác. Ha nem figyelnek oda a vizsgabiztosok, szinte biztos, hogy kiskanállal kell majd összekaparni a testét. Gaara senkinek sem kegyelmez”

Lee elég sokáig tudta húzni a harcot. Ezt annak köszönhette, hogy gyorsabb volt, mint Gaara homokja. Persze a homokninját így sem tudta megsebezni. Így Lee a 8 kapu kinyitásához folyamodott. Ez egy nagyon veszélyes technika, amit nagyon nehéz elsajátítani. A használója akár bele is halhat. Ennek segítségével sikerült Gaara mögé kerülni és csapdába ejteni őt. Viszont, amikor már azt hitte, hogy győzött kiderült, hogy, amit megtámadott az nem a homoninja volt, hanem csak egy másolat. Lee minden erejéből kifogyott, sőt szinte már nem is volt eszméleténél. A szeme elhomályosult, a teste remegett. A mestere meg akarta szakítani a harcot, így lement, és támaszt nyújtott tanítványának. Viszont azzal nem számolt, hogy Gaarának ezzel még nincs vége. Neki ezt senki nem mondta, különben is ő meg akarta ölni a fiút. Így egy újabb támadásba kezdett. Gai (Lee mestere) háttal volt neki, így nem láthatta. Különben is Gaara túl gyors volt, hogy egyáltalán bárki is lássa. A sensejeknek és a vizsgabiztosoknak nem volt elég idejük megállítani őt. És, amikor a homok már majdnem elérte a mestert és tanítványt megjelent Leila és egy kéz mozdulattal eloszlatta Garra fegyverét.
- Ha vérre menő küzdelmet akarsz, akkor azt inkább velem bonyolítsd le!- mondta a lány dühösen.

- Túlságosan is el vagy telve magadtól… Azt gondolod erősebb vagy nálam, de ez nagyon nem igaz… - sziszegte a fiú.

- Óh igazán akkor ezt majd meglátjuk a harmadik fordulóban- vágta rá Leila.

- Ha egyáltalán eljutsz odáig… - felelte gúnyosan Gaara.

A homokninja kapott egy kis megdorgálást, azért amit tett, de mivel nem történt komolyabb baj elnézték neki. Leet korházba szállították.

A következő küzdelem Kankuro és egy a Kabuto csapatába tartozó shinobival zajlott le. Gaara bátyja győzött. Ezután Nara Shikamaru aratott egy szép gyözelmet ellenfele Kim ellen.

A második legérdekesebb harc ez tán jött. Két Hyuuga küzdött meg egymással. A főházba tartozó Hinata és a mellékházba tartozó Neji.

„Habár a lány az elitebb részbe tartozik, látszik, hogy alig bírja kivédeni a fiú támadásait. Pedig Neji nem is harcol igazán.” – gondolta magában főhősünk miközbe a Shinivel figyelte meg a csatát.

A vége az lett, hogy Neji győzött.

A következő Leila volt. Az ellenfele Goto Hayato volt. Annak a fiúnak a csapattársa, akivel Doi küzdött.

- Nem akarok semmi problémát! Hallod!- mondta szigorúan Eizen.

- Hát persze- felelte a lány. Mielőtt lement volna a fülébe dugta a fülhallgatóját. Erre azért volt szükség, mert így nem tudta felidegesíteni az ellenfele őt, mert nem hallotta mit mond. Ezt Leila olyankor szokta csinálni, amikor nyugodt akar maradni. Habár ilyenkor elveszíti a hallását úgy gondolta ez most itt nem lesz probléma. Leugrott és megállt  Hayatóval szemben. Majd becsukta a szemeit. Ezt azért csinálta, mert nem akarta, hogy lássák, szemtechnikát használ. A vérörökségének hála csukott szemmel is ugyanannyit látott, mint nyitottal. Bár  sokkal jobban kellett ilyenkor koncentrálnia. Hayato furcsán nézett rá. Hiszen a vizsgabiztos azt mondta kezdhetik ez meg itt áll előtte csukott szemmel és fülhallgatóval a fülében…

- Támadj nyugodtan- mondta mosolyogva Leila.

Hayatónak nem kellett kétszer mondani. Az ereje a gyorsaságban és az ezzel kombinált technikákban volt. A lány mögé akart kerülni és onnan egy technikával támadni. Viszont erre már nem maradt ideje, mert Leila gyorsabb volt nála. Megfogta a fiú kezét és elhajította. Nem nagy erővel. Hayato felállt és újabb támadásba kezdett. Leila azonban ezt is sikeresen hárította. Így ment még egy kis ideig. A lány végig egy helyben maradt. Majd miután rájött, hogy a fiú nem tud új dolgot mutatni kinyitotta a szemét és kivette a fülhallgatót. Hayato éppen szemből akart rátámadni. Amikor már elég közel ért hozzá Leila egy kicsit arrébb állt és oldalról megrúgta a fiút, úgy hogy az belecsapódott a szemben lévő falba és ájultan esett össze.

- A győztes Leila- kiáltotta ki a vizsgabiztos.

A lány visszament a kilátóra és onnan nézte tovább a harcokat. Pont utána került sorra Akihiko, akit csúnyán legyőzött Genji Haruki. Az utolsó küzdelem Dosu és Akimichi Chouji között zajlott le. A hangninja győzött.

A küzdelmek utána Hokage elmondta a győzteseknek, hogy lesz még egy hónapjuk felkészülni a harmadik forduló előtt. Majd megmutatta azt, hogy ki kivel fog küzdeni az utolsó megmértettésben. Leila Genji Harukit fogta ki magának.

Miután megkapták az információkat mindenki szétszéledt. Leila is haza ment.

Otthon megidézett egy macska ninját. Már 6 éves kora óta meg tud idézni állatokat, de eddig még csak a macska fajokkal kötött szerződést. Az idézett állatot Tomának hívták. Ő szokta elvinni Leila üzeneteit mindig akinek kell.  A lány megkérte a macskát, hogy vigyen el egy levelet a mesterének, amiben az áll, hogy…