20. rész Két sensei beszélgetése

Gai és Eizan egy darabig egymás mellett haladtak, szótlanul. Gai megpróbálta összeszedni a gondolatit, és mikor úgy érezte, hogy ez sikerült, megállt. Eizan, mintha csak egy bábú lenne, aki társától függ, szintén így tett.

- Mit szerettél volna mondani, amit a geninek nem halhattak? – kérdezte fáradtan Eizan. A másik csapavezető egy ideig hallgatott.

- Amikor pár órával előbb az erdőben haladtunk előre… Azt a csapdát én is észrevettem. De csak azután, hogy a te genined előre rohant. Éppen szólni akartam, amikor láttam, hogy a lány megáll. Igazság szerint nem akarok túl nagy feneket keríteni ennek az egésznek, de elárulnád, hogyan lehet az, hogy egy genin ekkor megfigyelési készséggel rendelkezik?

- Ha már egy geninnek jó adottságai vannak, az rossz? Minden generációban van egy „zseninek” titulált személy – kötötte az ebet a karóhoz Eizan. Bár jól tudta, hogy mire akar kilyukadni a másik sensei.

- Igen, vannak zsenik! A csapatomba lévő Neji Hyuuga is az. De ez a lány… A hideg futkos végig a hátamon, amikor ránézek – Eizan erre egy mélyet sóhajtott. Ezt a beszélgetést már rengetek emberrel eljátszotta. És mindnek ugyanaz volt a lényege… Leiláról megállapították, hogy veszélyes. Egy darabig a cipője orrát nézte, majd végül megszólalt.

- Figyelj… Nem tudok a lányról semmit. Még én, a tulajdon sensei sem. Igen, én is érzem, hogy nagyon nagy erő lakik benne. És azt a hajlamát is megfigyeltem, hogy ezt az erőt nem feltétlen jóra használja. De ez ellen nem tudok semmit sem tenni.

- Hogy érted, hogy semmit? – vágott a szavába Gai.

- Maradjunk annyiban, hogy én már láttam a lányt harcolni. És eddig soha sem éreztem volna, hogy maximálisát nyújt egy- egy csatában. Ennek ellenére mindig győzött – Eizan egy kicsit abba hagyta a beszédet. Majd egy mélyet sóhajtva felnézett a másik szemébe és folytatta. – Még ellenem is – látva Gai megdöbbenését azonnal hozzátette. – Amikor a genin vizsga volt. Az utolsó feladatuk az lett volna, hogy hárman ellenem harcolnak. Ő egyedül oldotta meg – Eizan abbahagyta és másfele nézett. Neki is volt becsülete, ami aznap egy kicsit bemocskolódott. Nem is csoda… Nem sok jounin mondhatja el magáról, hogy egy genin, sőt akkor még csak akadémiai tanuló, legyőzte.

- Úgy hiszem szólni kéne a Hokagénak erről – törte meg a csendet Gai.

- És? Mit mondanál? Beszéltem a Harmadikkal Leiláról. De, mint kiderült nagyon is tud a lány képességéről. És azt mondta, hogy addig, amíg nem tesz semmi rosszat nincs is értelme arról beszélni, hogy veszélyes. És szerintem az Ötödik sem lesz más véleményen… Viszont jobb lesz, ha visszaindulunk – zárta le a beszélgetést Eizan. Semmi kedve nem volt tovább olyasmiről csevegnie, amit már rég tudott. Leila veszélyes!

Mikor a két sensei visszatért a tisztásra a következő kép tárult eléjük. Leila a földön ülve nézte a csillagokat, Tenten és Lee a lehető legtávolabbról figyelte a lányt és valamiről beszélgetek. Az arcuk közel sem tükrözött nyugodtságot. Gai odalépett hozzájuk.

- Minden rendben? – kérdezte a csapat vezetője. Leila meghallotta a kérdést és egy apró mosolyra húzódott a szája. Már előre látta a szemei előtt, hogy az a kettő, hogyan és miként fogja beárulni. Sőt már a büntetésére is felkészült. Úgy se tudnak semmi olyat kitalálni neki, ami gondot okozott volna. Legalábbis ezt gondolta magában.

- Ami azt illeti… - kezdett bele Lee, de valaki közbe vágott.

- Igen, minden rendben van. Csak az nem, hogy nem tudunk szinte semmit sem a küldetésről – hangzott Neji válasza. Ezzel újfent meglepte főhősünket. Leila igenis számított rá, hogy valaki el fogja mondani az előbb történteket. De mind Lee mind Tenten csöndbe maradtak. Nejinek nem akartak ellent mondani.

Gai egy mélyet sóhajtott, majd leült a földre.

- Úgy egy félnapi járásra van egy kis falu innen. Teljesen önálló és független település. Azonban néhány napja ninják érkeztek a faluba. Ellepték az egészet és a lakókat elüldözték. Az ott élők kérték meg Konohát, hogy szabadítsa fel élőhelyüket. Ennyi – fejezte be a mondandóját.

- És mégis milyen szintű ninjákról van szó? – tette fel egyszerre a kérdést Neji és Leila.

Gai hosszasan a lányra nézett, majd a csapattában lévő fiúhoz fordult és mintha csak hozzábeszélne válaszolt.

- Chunin szinten van a legtöbbjük – a válaszra Tenten reagált legelőször.

- Akkor mégis miért két genin csapatot küldtek ki?

- Mert mind a két csapat jelentkezett a chunin vizsgára. És mind a két csapatban vannak olyan tagok, akik eljutottak a harmadik fordulóig… - válaszolt Leila. Tenten a lányhoz fordult.

- Ennek a válasznak nincs semmi értelme. Mert felhívnám a figyelmedet, hogy egyikőtök sem kapott előléptetést. Még mindig csak geninek vagyunk! Mindannyian – felelte flegmán. Tudta jól, hogy a másik lány nem fog semmi rosszat csinálni a senseiek jelenlétében.

- Éppen ellenkezőleg Tenten. Leilának igaza van. Chuninokkal állítanak szembe minket, hogy tudjuk milyen erősek is. Illetve, hogy megláthassuk, hogy a mi képességünk hol áll. Nem így van Gai-sensei? – ezúttal Neji szállt be a beszélgetésbe.

Az eddig csak figyelő csapatvezető, most elmosolyodott.

- De. Mind neked, mind Leilának igaza van.

- Ez akkor is hülyeség… - felelte dacosan még mindig a lány. – És, ha bárki megsérül? Lee még csak fel sem épült rendesen!

- Ninjának születtél. Ez egyenlő azzal, hogy az életed bármelyik pontjánál rád támadhatnak, sőt megölhetnek. Egy ilyen kis semmit mondó küldetés miatt nem kellene félned – állt fel Leila a földről és porolta le a nadrágját. – Ráadásul pont azért vagyunk ilyen sokan, hogy, ha bármi gond akadna, a többiek segíteni tudjanak.

- Semmit mondó? – ismételte meg Leila szavait Tenten. – Genin létedre elég nagy a szád! És, ha jól látom, te sem vagy legyőzhetetlen – utalt a lány a másikon lévő rengetek kötésre, amiket Leila még Jakenek köszönhetett.

- Tenten! Ebből most legyen elég! – szólalt meg Gai. Leila hátat fordított a társaságnak, majd a válla felett még hátravetette.

- Igen, nem vagyok legyőzhetetlen. De kettőnk között az a különbség, hogy én nem félek a haláltól.

Leila szavai még pár másodpercig Tenten fülében visszhangoztak.

- A haláltól csak olyanok nem félnek, akik tapasztalták már meg az elmúlás iszonyú fájdalmat a saját életükben... – törte meg a csendet Neji.

A lánynak hirtelen eszébe jutottak az álmok, amiktől évek óta nem tud szabadulni.

- A haláltól csak a gyengék félnek! – mondta olyan rideg volt, hogy még ő sem ismerte volna fel tulajdon hangját

Egy darabig nem szólt senki semmit. A feszültség tapintható volt. A csendet végül Gai törte meg.

- Úgy hiszem jobb lenne, ha mindenki pihenne egy kicsit. Majd én őrködöm – vállalt magára a feladatot Gai. Így is lett.

Körülbelül két óra pihenés után azonban újra elindultak a küldetésben megjelölt falu felé. A feszültség most is érezhető volt. Leila a gondolataiba mélyedve ment újfent hátul, miközben a füléből fülhallgatózsinórok lógtak ki. Lee és Tenten a lányról beszéltek, nem éppen szép dolgokat. Eizan és Gai pedig úgy tettek, mintha nem is hallottak volna semmit. Neji azonban egyik pároshoz sem csatlakozott. A két genin mögött ment, szinte Leila mellett.

Ez a térforma volt, míg nem a két sensei meg nem állt. Mögöttük felsorakoztak a többiek, főhősünkkel záródva, aki ekkor vette ki a fülhallgatót a füléből. Az első mondta, amit meghallott, azonnal izgalommal töltötte el.

- Megérkeztünk – mondta Gai csendben.