19. fejezet A két csapat hölgy tagjai

Az érkező sereg először észre sem vette a másik csapa tagjait. El voltak foglalva magukkal.

- Végre újra mehetek küldetésre! – ujjongott Lee, aki nem rég épült fel a Gaara elleni harcból. Mellette Tenten állt, a csapat egyetlen női tagja.

- Ha így folytatod az ugrálást, akkor lesérülsz, még mielőtt elindulhatunk volna! – ripakodott rá a fiúra.

- Ugyan Tenten! Úgy érzem most senki nem tud megállítani! – ugrándozott még mindig Lee. A csapat harmadik tagja csak egy halk morgást hallatott. Igazság szerint jelen pillanatban nem nagyon érdekelte őt, hogy a csapattársai mit is csinálnak. Csak a kapunak dőlő lányt nézte. Leila. A szeme csukva volt, és a füléből fülhallgató lógott ki. Úgy tűnt, nagyon el van foglalva a gondolataiban. A csapata két másik tagja néhány méterre tőle álltak, de nem nagyon tűnt úgy, mintha érdekelné őket a lány. Neji megerősítette magában, amit már eddig is sejtett. Ez nem egy csapat. Inkább Leila és két másik személy, akik félnek tőle. A lány egy pillanatra felnézett, egyenesen Neji szemébe. Egy röpke fintor jelent meg az arcán, majd újra lehunyta a szemét.

Nejinek eszébe jutott a néhány napja történt eset. Amikor az a férfi berontott a Hyuuga birtokra. A ház feje természetesen semmit nem mondott a fiúnak. Mindenki úgy tett, mintha nem is történt volna semmi.

- Akkor úgy hiszem, a fiatalság erejével indulhatunk is előre! – kiáltotta fel Gai sensei, kizökkentve ezzel Nejit a gondolataiból, és megszakítva Tenten és Lee beszélgetést.

- Sensei! Mégis milyen küldetésre megyünk? – kérdezte Tenten.

- Egy kisebb faluban van néhány rendbontó. Őket tesszük helyre – világosította fel Gai, miközben kicsit több mozdulatot tett, mint, ami egy magyarázást megérdemel.

- És ehhez két csapat kell? – a hang hallatán Akihikoban és Doiban megfagyott a vér. Egy pillanatra úgy érezték, hogy nincs ott, de most, hogy megszólalt a jelenléte is bizonyosságot nyert. Az sem volt túl jó jel, hogy Leila hangja ellenséges volt. Érezni lehetett, hogy nagyon nem akar itt lenni.

A testén lévő kötések most csak még félelmetesebben festették le, mint általában. A füles még mindig a fülében volt, de tudni lehetett, hogy már rég nem hallgat vele zenét, és inkább a környezete beszélgetését figyeli.

- A rendbontók ninják – világosította fel Eizan. Leila megában egy „remek” félét motyogott. Tenten egy lépéssel közelebb lépett Leila felé. Azonban rögtön ebben a pillanatban az útját Akihiko és Doi állták el.

- Ha jól tudom, még nem volt egymáshoz szerencsénk a nevem Akera Doi – villantott egy ezer wattos mosolyt a fiú. – Ez a langaléta mellettem pedig Adachi Akihiko – mutatott a ténylegesen magasabb társára. – Két évvel előttetek végeztünk az akadémián.

Tenten egy pillanatra elmosolyodott.

- Igen, emlékszem rátok a vizsgáról. Az én nevem Tenten, az az energiabomba pedig Rock Lee. Ő pedig itt mellettem Hyuuga Neji. Úgy néz ki, az elkövetkezendőkben együtt fogunk dolgozni. És a társatok ki? – mutatott a szőke hajú lányra. Akihiko és Doi egymásra néztek, majd Leilára.

- Mehetnénk már? – kérdezte a lány, ahelyett, hogy válaszolt volna Tenten kérdésére.

- Héjj kérdeztem valamit! – lépett még egyet előre a másik csapat lány tagja.

- Veszteseknek nem áll szándékomba válaszolni – utalt Leila a Temarival való küzdelmére. Ellökte magát a faltól, majd lassan megfordult, így háttal állt Tentennek. Szép lassan elindult, holott mindenki tudta, hogy fogalma sincs, hova fognak menni.

- Neked meg mi a? – kezdett bele mondandójába Lee, de Eizan sensei elé tette a kezét. Egy fejrázással hozta Lee tudatára, hogy nem érdemes ezzel tovább foglalkozni. – De sensei.. – kezdett bele megint a fiú.

- Elég. Hagyd annyiban – felelte a csapat kapitánya ellentmondás nem tűrő hangon. – Azt hiszem tényleg jobb lesz, ha elindulunk.

Majd Leila után ő is kiment a falu kapuján. Szorosan követte Doi és Akihiko, és csak utánuk a másik csapat.

Ez a térforma azonban hamar megváltozott. Mivel a senseik egyike sem volt hajlandó elmondani, hogy mégis hova mennek, így ők kerültek a csapatok élére. Mögöttük szorosan Akihiko és Doi járt, akik egy centivel sem akartak volna távolabb lenni, a biztonságot adó jouninoktól. Ezután következett Lee, Tenten és Neji. Majd leghátul csöndben a gondolataiba merülve Leila. A zenét már rég visszakapcsolta.

Nem éppen könnyed tempóba mentek, de senki nem szólt emiatt. Akihiko és Doi a futásban, menekülésben voltak a legjobbak, Gai csapatának meg ez meg se kottyant.

Leila meg bemelegítésnek szokott ilyen tempóba futni.

Útközben csak néhány szót váltottak egymással. A madarak csicsergésé lehetett mindenhol hallani. Mér, akinek éppen nem a zene szólt a fülében.

Elhaladtak több kisebb falu mellett is. Amikor a negyediket hagyták el, Leila hírtelen előre sietett. Nem, mert tempót akart váltani, egyszerűen csak a csapat elejére ment, és egy fán megállt, kitartva a bal kezét egyesesen.

Eizan, Akihiko és Doi, akik jól ismerték a lányt, szintén megálltak rögtön. Gai és a csapat csak kicsit később. Szinte a lány mellett. Gai hátranézett a másik jouninra, majd Leilára.

- Mégis mi a baj? – kérdezte higgadt hangon. A lány nem felelt, helyette egy ágat letört a fáról, majd szép komótosan felállt. Az ágat egyenesen hajította el, pont arra, amerre mentek volna. Leilától úgy öt méterre egy halkabb robbanás hallatszott, majd követte még egy, és még egy, egészen addig, míg az előttük álló erdőrész lángokba nem állt.

- Levélbombák… - suttogta maga előtt Lee.

- Nem lett volna egyszerűbb, ha szólsz, és mondjuk nem robbantod fel az erdőt- kérte számon Tenten.

- Hiába szóltam volna, a bénaságoddal tuti belemész egybe. Különben is örülj, hogy megmentettem a hátsódat. Nézhettem is volna, ahogy elégsz… Most így belegondolva, az talán jobb ötlet lett is volna – sóhajtott egyet Leila. Azonban ő sem akarta, hogy az erdő leégjen, így gyorsan pecséteket formált, és egy vízstílusú technikával eloltotta a tüzet. Tekintve, hogy a közelben volt egy kis patak, ez nem okozott nehézséget.

- Remélem most örülsz – állt meg pontosan Tenten mellett a fán. A másik lány ijedtében egyet oldalra ugrott. Végig Leilát nézte, de nem látta volna, hogy megfordul, azt meg pláne nem, hogy mellé ér. A szőke hajú lány nem sokat törődött vele, szép lassan hátrament, ahol eddig is volt.

Ezután az eset után nem történt semmi leírásra való. A csapatok megpróbálták kitalálni, hogy ki tehette oda a csapdát, de érdemileg nem jutottak semmire.

Lassan besötétedett. Közös döntés alapján tábort vertek, egy kisebb tisztáson.

- Eizan! – szólalt meg Gai – Beszélhetnénk? - a másik csak egy fejbólintással válaszolt. Egy másodperccel később már egyikőjük sem volt ott.

Lee az ott maradottaktól körülbelül húsz méterre elkezdett fekvőzni.

- Te jó isten… Ez sosem tudja mikor kell pihenni? – nyögött fel Doi, aki, ha tehette volna, az egész életét pihenéssel tölti.

- Nem. Szerintem Lee a pihenés fogalmával nincs tisztában… - mosolyodott el Tenten. – Olyan maximalista. Úgy hiszem pont, mint a ti csapattársatok is.

Akihiko és Doi erre nem reagáltak semmit. Csak Leilára néztek. A lány szótlanul állt, nekik háttal. A csillagokat nézte, de nagyon is odafigyelt, hogy miről folyik a csevegés.

Annak ellenére, hogy háttal volt, mindenkinek tudta a helyzetét.

„ Tenten Akihiko és Doi között áll, tőlem körülbelül 15 méterre. Lee további 20-ra Észak- Dél irányába. Neji Doiéktól balra, körülbelül 15 méterre „- állapította meg magában Leila.

Meg egy halk sóhajtás következtében odavetette Tentennek:

- Ne próbálj meg úgy tenni, mintha ismernél.

- Semmi rosszat nem mondtam rólad. Szóval nem nagyon értem mi is a bajod. Borzasztóan túl drámázod a dolgokat!- fejezte be a mondandóját, amit rajta kívül mindenki tudott, hogy nem kellett volna.

A másodperc töredék részében iszonyat sok minden történt. Leila megvárta, hogy Tenten végig mondja, majd hirtelen megfordult és egy pillanat alatt a lány mögött termett. A két kezében egy-egy tört tartott. A bal kezében lévőt Tenten torka alá helyezte, míg a jobbat Lee torka alá, aki ugyanakkor érkezett meg Tentenhez. Leila számított rá, hogy a fiú a lány segítségére fog sietni, és arra is, hogy közel egy időben érnek oda. Ezért tette ki mind a két kezét. Akihiko és Doi még mielőtt Leila Tentenhez ért volna, hátra ugrottak. Ismerték a csapattársukat, és tudták, hogy ezt nem fogja szó nélkül hagyni.

Viszont még a legjobbakat is érheti meglepetés. Így főhősünket is. Tudta, hogy Neji a közelben van, de arra nem számított, hogy egy időben ér Tentenhez, mint Lee. Ez a súlyos elszámolás, most a torkának szegezett tőrrel mutatkozott meg.

Az alábbi felállást lehetett tehát látni: Tenten kővé dermedve, és éppen próbálja felfogni, hogy mi is történt. Mögötte Leila egy tőrt tart a nyaka alatt. Leilától jobbra Lee mozdulatlanul, ugyanis a lány a jobb kezében szintén egy vágóeszközt tart Lee torka alatt. Neji pedig Leila mögött a lány torka alá helyezett egy kést. Akihiko és Doi pedig a lehető legtávolabb.

- És most? Mit is szándékozol csinálni? – törte meg a csendet Neji. A lány nem válaszolt. Neji egy halkat sóhajtott. – Ha azokat a tőröket rosszra használod, az, az életbe kerülhet. Szóval szerintem az lenne a legjobb, ha letennéd őket.

- Az életembe? Elfelejtettél egy aprócska dolgot. Az előny nálam van. Ha úgy döntök, hogy mind a két társadat megölöm, mire te felocsúdnál, már halottak lennének. És talán még arra is lenne elég időm, hogy megforduljak, onnantól nyert ügyem lenne – fejezte be Leila, mintha csak csevegne. Olyan könnyeden beszélt a halálról.

- És képes lennél megölni valakit? – próbálkozott Lee. Nem volt túl jó ötlet. Leila a fiú szemébe nézett, majd jelentőség teljesen a tőrre, amit a nyakához szegezett.

- Képes lennél kinézni belőlem, hogy nem merem megtenni? – vágott vissza a lány, azonban Neji válaszolt erre a kérdésre.

- Amilyen könnyedséggel beszélsz a gyilkolásról, vagy egy pszichopata vagy, vagy már öltél embert. De úgy hiszem ez most mellékes. Igen, lehet, hogy megúsznád, de akkor mi lenne? A napjaid meg lennének számolva. Üldöznének – Neji hangja szintén nyugodt volt, pedig pont arról beszélt, hogy a társait, lehet megöli valaki. – És ismétlem, csak lehet. De az is valószínű, hogy itt helyben elvágom a torkodat.  

Leila szája széle egy apróbb mosolyra húzódott.

 – Ezekkel az idiótákkal szemben te gondolkodsz…

- De te ezt már rég tudtad. Anélkül, hogy kimondtam volna. Pont ezért nem akarod megölni őket – Neji és a lány keze egyszerre mozdult meg. Mind a ketten leeresztették a tőröket.

Tenten és Lee is egy métert hátrébb ugrottak. De Leila nem. Ő még mindig szorosan Neji előtt állt.

- De ez igaz rád is. Nem ölnél meg. Különben nem kapnál választ a kérdéseidre – mosolyodott el főhősünk.

- Miért, így kapok?

- Dehogy – kacagott fel a lány, és most volt az a pillanat, amikor ellépett Neji elől. A fiú egy fél fejjel magasabb volt nála. Ez nem is csoda, hiszen két év előnye volt.

Akihiko és Doi megkönnyebbül sóhaját talán a Föld másik részéről is lehetett hallani.