17. fejezet A Hyuuga birtokon...

- Jake! – kiáltott Leila a bátyja után. Persze hiába. A fiú már rég nem tartózkodott a házban. Csak egyfelé mehetett és ez nem más volt, mint a Hyuuga-birtok.

„ Ez így nagyon nem jó… Ha Jake kicsapja a hisztit annak még én iszom meg a levét” – gondolta magába főhősünk, miközben a bátyja után eredt.

Persze a birtok a falu másik végében volt… Leilának esélye sem volt utolérni a fiút. Annak ellenére, hogy a lány nagyon gyors volt. Végig szaladt az utcákon, ugrált a háztetőkön. Néha majdnem elgázolt valakit, de ez nem érdekelte. Körülbelül félperces lemaradása volt, bátyjához képest…

*        *        *

Jake hatásos belépőt választott. Mármint, ha hatásosnak nevezhetjük azt, hogy az egyik falat kidöntötte. A chakrája alapján könnyen megállapította, hogy melyik helyiségben van Haru. Onnantól nem volt mese. Nem vesztegetett időt arra, hogy megkeresse, hol van az ajtó. Nagy porfelhő kísérte, amikor belépett a szobába. Csupán csak egy másodpercet töltött azzal, hogy megnézze, kik vannak még bent. Egy fiatalabb fiú, egy lány, Hyuuga Hiashi és Haru. Hiashi Jake felé lépett, az arcán értetlenség honolt. Először a falban tátongó lyukat nézte, majd a fiút.

Jake persze annyira nem foglalkozott a klán fejével. Egyenesen Haru felé indult.  Még mielőtt bárki is bármit tehetett volna megragadta Haru ruháját a nyakánál fogva. A két fiatalabb gyerek azonnal támadó pozíciót vett fel, de Hiashi leintette őket.

- Mégis mit csinál? – tette fel a kérdést, nyugodt hangon a klán feje. Talán ő őrizte meg egyedül a hidegvérét a szobában.

- Ohh csak megmutatom neki, hogy nem minden Uhil olyan nyugodt természetű, mint a húgom! – köpte a szavakat. Haru szemében ijedség tükröződött.

- Kérem eresszen el! –motyogta.

- Legközelebb előbb gondolkozik, még mielőtt cselekszik! Nézzen a szemembe! – utasította, viszont az nem engedelmeskedett, így Jake megrázta a férfi vállát, amitől az kénytelen kelletlen a szemébe nézett – Ettől a tekintettől fél annyira, nem? – tette fel idegesen és dühösen a kérdést Jake. A szeme vérvörösen izzott.

Haru arcán még nagyobb félelem látszódott, mint eddig. Jake felemelte az egyik kezét és épp behúzni készült a férfinak, amikor a szobát éles hang szelte át.

- Elég! – Leila a falnál állt, ahol Jake rögtönzött ajtót csinált. A hangja éles, és parancsoló volt. Minden tekintet ráfordult, kivéve a bátyjáét. Ennek ellenére a levegőben megállt a keze. – Jake! Ereszd el! – mondta utasítóan a lány, és mikor látta, hogy a fiú nem engedelmeskedik, hozzátette. – Most!

Hosszú másodpercek teltek így el. Leila az „ajtónál” állt, Jake Harut fogta, Hiashi pedig őket nézte. Sokáig senki nem mozdult meg.

Leila lassan végig nézett a szobában. Először a tekintete a fiatalabb lánnyal találkozott. Már látta a chunnin-vizsgán. A selejtezőn esett ki. Hinatának hívták, ha főhősünk jól emlékezett a nevére. Hinata félve nézte az eseményeket. Ami nem is volt csoda. Jake látványa eleve félelmetes volt. Magas, fekete hajú, izmos, széles vállú fiúról volt szó. Ráadásul a rengetek fegyver sem volt barátságos, amiket magán hordott.

Hinata hamar elkapta a tekintetét, és másfele kezdett nézni. Leila is így tett. A következő ember, akit végig mért, Hiashi volt. A klán feje. Általában nyugodt természete volt. Próbálta nem előhozni a viszályokat az Uhilok és a Hyuugák között.

Hiashi most is nyugton nézte, hogy Jake mit reagál a húga parancsára. Persze gondolni lehetett, hogy ha nem éppen barátságos lépést fog tenni a fiú, akkor nem tetszésének hangot is fog adni.

Az utolsó személy, aki Leila számára érdekes volt, Hyuuga Neji személyében nyilvánult meg. A fiú Hiashi mellett állt. Kevésbé volt nyugodt, mint a klán feje, de nem is mondtatni, hogy ideges volt. Ugrásra készen állt, és meredten bámulta Jaket. Leila visszafordította a fejét a bátyjára.

- Jake, kérlek. Nem te laksz itt, hanem én! Nem magad alatt vágod a fát, ha megütöd, hanem alattam! – mondta már kedvesebben, mint az előbb.

Megint hosszú másodpercek teltek el, amikor végre Jake elengedte Harut.

Egy halk sóhajtás hallatszott Leilától. A lány Hiashi felé fordult.

- Elnézést kérek a bátyám modora miatt! – mondta szép csöndesen, de persze a fiú közbe vágott.

- És a nagy frászt kérsz elnézést! Örüljenek, hogy ma kedves kedvembe voltam! – nézett végig a szobában. – Még lesz utóhangja ennek az esetnek! Nem hagyom, hogy megússza ezt a dolgot ez a szemét! – mutatott Harura. Majd szó nélkül kisétált az általa teremtett ajtón.

Létezik egy úgynevezett Összefogott Klánok Szervezete. Szinte az összes klán benne van. A szervezet azért lett létrehozva, hogy a rivalizálódó klánok között megoldják a problémákat. Az ötlet a Hyuugák és Uhilok közti csata után vetődött fel. Ha valamelyik családnak gondja van a másikkal, akkor itt panaszolhatja el, hogy mi és miért. Ugyanígy feljelentést is lehet tenni, amit a szervezet vezetői kivizsgálnak, majd igazságos ítéletet hirdetnek.

Jake a feljelentésre gondolt, amikor kimondta, hogy még lesz folytatása a dolgoknak. Nejin és Hinatán kívül ezt mindenki tudta.

Leila még egyszer végig nézett az „ajtón”.

- A károkat természetesen kifizetem – hajolt meg Hiashi előtt. A férfi azonban nem tudott erre válaszolni, ugyanis Jake mély és utasító hangja szelte át a teret.

- Leila! – a lány tudta jól, hogy az lesz a legjobb, ha elindul a bátyja után. Még egyszer utoljára meghajolt majd kiment szó nélkül. Hiashi sem szólt semmit, egészen addig, amíg el nem tűnt.

- Haru beszélnünk kell most! – mondta parancsolóan. Az említett személy óvatosan elindult, Hiashi követte.

- Mégis mi volt ez? – tette fel a kérdést Neji.

- Az nem tartozik rád! – mondta ellentmondás nem tűrő hangon a klán feje, majd kiment a szobából otthagyva Nejit és Hinatát.