Leila mestere Ihara Jiro volt. Egy öreg,híres független
ninja. Azért független, mert soha nem akart semelyik faluba tartozni. Így egy
erdő közepén lakott egyedül, tanítványok nélkül. Legalábbis mindenki ezt
gondolta. Még is volt egy lány, akit elkezdett tanítani. Ez nem más volt, mint
Leila. Jiro jóban volt a lány szüleivel, és mikor ők az életüket vesztették
felajánlotta segítségét Jake-nek. Így főhősünk nála lakott két évig. Az öreg
Jiro tanította, házimunkára fogadta, dolgoztatta, új techinákat ismertetett meg
vele. Ha valakit a mesterének nevezett valaha is Leila, akkor az ő volt.
A levélben, amit mesterének címzett bejelentést tett, hogy
meglátogatná. Ugyanis a harmadik forduló előtt meg volt egy hónap. Addig is
minél többet akart fejlődni. Az üzenetet odaadta Tomának. A kis cica azonnal
útnak is indult.
Pár nap múlva válasz érkezett Jiro-tól. A lányt szívesen
látja, ha ő segít neki némi munkában.
Miután elolvasta az üzenetet Leila elmosolyodott. A
mesterétől soha nem lehetett szívességet kérni. Ha valaki akart tőle valamit,
akkor az illetőnek is segíteni kellett valamiben. A levelet letette az
asztalára, majd felkapta a kopott válltáskáját és útnak is indult. A városból
hamar kijutott, ugyanis a Hokage engedélyezte az elmenetelét. Erre akkor kérte
meg a falu vezetőjét, amikor Toma még úton volt. Pontosan egy hét út állt
előtte. Egy átlagos ninjának ez akár fél hónap is lenne, de Leila sokkal
gyorsabb volt ennél.
Miután megérkezett a ház elé kinyitotta annak ajtaját és jó
hangosan köszönt. Válasz nem érkezett, így hát belépett.
- Tudom, hogy öreg vagyok, de nem süket! Nem kell
ordítoznod, hogy megjöttél- tűnt fel Jiro őszülő feje a konyhából.
- Sajnálom Mester! – mosolyodott el Leila.
- Annyiszor megkértelek már, hogy ne hívj mesternek…-
mordult rá az öreg.
- Sajnálom……Mester – tört ki kacagásba a lány.
- Neveletlen kölyök. Na de gyere csak ide – mondta már a
konyhából.
- Máris…. Mester – nevetett még mindig főhősünk. De azonnal
abba is hagyta, miután beért az említett helységbe. Ugyanis az étkező asztalon
több tucat összeirkált papír hever. Leila egyből gondolta, hogy miért vannak
azok ott.
- Összeszedtem és leírtam, hogy miket kéne elvégezned, amíg
itt vagy – mosolyodott el Jiro.
- Gondoltam- sóhajtott egyet a lány.
* *
*
„Már este van, és holnap kezdődik a harmadik forduló… Már
rég otthon kéne lennem”- gondolta magába Leila. Kicsit elszámította magát
ugyanis egyel több napot maradt mesterénél, mint ahogy eltervezte. Ennek az
volt az oka, hogy a legeslegutolsó dolog, amit el kellett végeznie néhány
csapda összeszedése volt, amiket még Jiro tett ki, de mivel akár halált is
okozhattak megkérte a lányt, hogy szedje össze. Az öreg nagyon jó csapdákat
készített, amiket jól el is rejtetett. Olyannyira, hogy Leilának is nehéz lett
volna mindet megtalálni. Így hát a mestere leírta merre vannak. Igen ám viszont
egyet elfelejtett, amit a lány véletlenül aktivált is. A csapda tűz stíluson
alapult. Főhősünk még éppen idejébe reagált, de nem sikerült teljesen kivédenie
a támadást. A jobb válla és karja csúnyán megsérült. Így maradnia kellett még
egy napot, amíg legalább Jiro –, aki az egész balesetet az öregségre és a
feledékenységre fogta- ellátja a sebét.
Körülbelül este tíz lehetett, amikor már a Konohai erdőben
volt. Ahogy a fákon ugrálva haladt előre meglátta Neji-t, ahogy éppen az
erdőben gyakorolt. A lány nem akarta zavarni így egy kerülőt tett.
Miután hazaért felhúzta az ébresztő óráját és lefeküdt
aludni.
Másnap reggel álmosan kelt ki az ágyból. Lefürdött,
felöltözött, megreggelizet, majd útnak is indult a harmadik forduló színhelyét
képviselő aréna felé. Útközben jouninok beszélgetésére lett figyelmes. Amiből
kiderült, hogy nem olyan rég megöltek egy Hayate nevezetű ninját.
„Ha jól emlékszem ő volt a vizsgabiztos a második forduló
utáni selejtezőn. Nem tetszik ez nekem… Miért éppen most? Ráadásul van egy
nagyon rossz előérzetem. Bár lehet, hogy csak amiatt, hogy Gaara is részt vesz
a fordulón”- gondolta magában Leila.
Mikor megérkezett már ott voltak néhányan: Hyuuga Neji, Genji Hiruki,
Nara Shikamaru, Temari, Kankuro, Aburame Shino, Gaara.
„Legalább nem utolsónak értem ide… Kik hiányoznak? A
hangrejteki ninja valami Dosu volt a neve, az Uchiha srác és a szőke hajú
nagyszájú.”
Az aréna szép lassan megtelt. Sok országból jöttek. Még a
Kazekage is ellátogatott. A forduló kezdete előtt néhány perccel megérkezett
Uzumaki Naruto, a szőke hajú fiú. Viszont Dosu és Uchiha Sasuke nem tette
tiszteletét.
- A nevem Genma. Én leszek a vizsgabiztos. A harcok előtt
viszont kihirdetek néhány változtatást.- majd előhúzott egy papírt a zsebéből –
Nézzétek meg ezt. Kénytelenek voltunk eltérni az eredeti harc felállástól.
Szóval nézzétek meg, hogy kivel fogtok harcolni!
„ Dosu nincs a listán. Vajon kizárták vagy feldobta a
pacskert? Viszont én még mindig Genji Hirukivel fogok harcolni. Ráadásul mi
kezdünk. A jobb kezem még mindig pokolian fáj. De majdcsak lesz valahogy.”
- Akkor a szabályok. A terep most más milyen, de a szabályok
továbbra is érvényesek. Vagyis minden megengedett. A harcok addig folytatódnak,
amíg az egyik fél harcképtelen nem lesz, feladja vagy meg nem hal. Ellenben ha
én úgy döntök, hogy a meccsnek vége, akkor jogom van felfüggeszteni azt
bárhogyan áll és ez esetben nincs vita. Megértettétek? Nagyszerű! Az első
páros: Genji Hiruki és Leila. Ti maradtok, a többiek menjenek fel és
várakozzanak a lelátón. - fejezte be Genma a beszédet.
A két fél egymással szemben megállt.
- Kezdhetitek- kiáltotta el magát a vizsgabiztos.
Leila hátra ugrott és ezzel megnövelte a kettejük közti
távolságot.
„ A múltkori harcból kiderült, hogy elég gyors és jó nagy
ereje van. Sajnos azonban nem nagyon sikerült megfigyelnem. Amikor Akihiko
ellen harcolt nem mutatta meg az erejét.”
- Na mi van? Most nem használsz fülhallgatót és nyitott
szemmel harcolsz? Csak nem komolyan akarod venni a küzdelmet kislány? –
ordította el magát Genji.
- Túl hangos vagy!- sziszegte Leila, miközben próbált nem
reagálni arra, hogy éppen kislánynak nevezték.
Erre a fiú nem válaszolt semmit. Támadásba lendült. Miközben
a lány felé futott a kezeivel pecséteket formált.
- Titkos technika, elem sárkány!
Ekkor egy sárkányra emlékeztető alak bukkant elő a homokból.
A teste homokból és fák ágaiból állt. Majd Leila felé fordult és rátámadott. A
lány elugrott. Ahol még az előbb ált most egy nagy lyuk keletkezett, amit a
sárkány okozott.
- Titkos technika, elem sárkány!- kiáltotta el magát megint
Genji. Majd megjelent még egy homok lény.
Immár ketten támadtak rá a lányra, de ő sikeresen elugrott a
támadások elől. Meg akarta figyelni, hogy mire képes a technika, ezért nem
támadott vissza. Mikor éppen a levegőben volt az egyik sárkány mögé tévedt és
kinyitotta a száját, amiből tűz tört elő.
- Víz stílus, tükör fal- alkotta meg a pecséteket gyorsan
Leila. Így a tűznek nem sikerült megsebesítenie őt. Viszont túlságosan is
elbízta magát. Miközben kivédte a támadást az égből legalább 10 tőr süvített
felé, amiket Genji dobott el.
- A francba - lehetett hallani a lány hangját, amikor
megfordult és észrevette a tőröket. A két sárkánynak nem kellett más, amint
háttal volt nekik az ellenség rá támadtak. A következő pillanatban nagy
porfelhő lepte el az arénát.
- Győztem? – kezdett lelkesedni Genji.
- Jah, persze álmaidban – jelent meg a lány alakja a
porfelhőben, miközben a levegő egyre tisztább lett. Leila fél térden volt és a
jobb vállát fogta. Ugyanis Genji egyik tőre eltalálta, és sikeresen feltépte a
sebét. Az egész karja pokolian fájt. És ráadásul tudta, hogyha csak egy
másodperccel is később veszi észre a tőröket neki annyi. Ez felettébb zavarta…
- Na jó. Hagyjuk abba a játszadozást – mondta főhősünk
miközben felállt. A bal kezével még mindig a vállát fogta.
A szeme csukva volt. Mikor kinyitotta vér vörösen izzott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése