4.fejezet: A második forduló

A második forduló

Leila, Doi és Akihiko a fákon ugrálva süvítettek előre, amikor hírtelen a lány egy tisztáson megállt.

- Neked meg most mi bajod van? Így könnyen észrevesznek! – állt mellé Doi.

- Hogy mi bajom van? Csupán csak nem nagyon tűröm, ha követnek!- azzal Leila egy tört rántott elő megfordult és egy bokorba dobta. Három ninja ugrott ki a bokor mögül.

- Nem hittem volna, hogy észreveszel minket kicsi lány!- szólalt meg az egyik. -  Adjátok ide a tekercseteket és akkor nem bántunk titeket. De ha nem teszitek meg kénytelenek leszünk a halott kezeitekből kitépni.

- Huh, most aztán megijedtünk. Az egyik legnagyobb hibád volt, hogy kicsi lánynak neveztél. Akihiko, Doi most már nem muszáj nyugton maradnom ugye srácok?- kérdezte cinikusan a lány.

- Nem, nem kell, de azt mi nem szeretnénk látni, ahogy te belejössz egy csatába. Előre megyünk. Amilyen gyors vagy pár percen belül utolérsz minket. - válaszolta Akihiko.

- Menjetek csak!

Azzal a két fiú tovább ment a központi torony felé otthagyva a lányt.

- Ez nem valami lovagias! Itt hagynak egyedül. Gondolom náluk van a tekercs,de hármotók közül te futsz a leggyorsabban így te lettél az elterelő. De rajtunk nem fogtok ki! Srácok én elintézem a kis csajt ti menjetek a másik kettő után- Leilának nem tetszett, hogy újra kis csajnak nevezik. Kezdett dühös lenni. Mielőtt azonban a két ninja Akihiko és Doi után mentek volna a lány felkiáltott.

- Tévedés! Nálam van a tekercs. Itt a bizonyítékom - és elővette az említett tárgyat. Ezt két dolog miatt csinálta. Egyrészt, hogy ne kezdjék el üldözni csapattársait, másrészt, hogy megfigyelhesse az ellenség reakcióit. Mikor felcsillant a szemük a lány rögtön tudta: a csapatnál föld tekercs van. És ennyi információ éppen elég volt. A tekercset visszatette a helyére és elindult a ninják felé.- Még chakrát pazarolni is kár értetek- mondta Leila halvány mosollyal az arcán, mikor az egyik mögé került. Azzal a lendülettel háton is vágta azt az embert, aki kicsi lánynak merte nevezni. Olyan erősen ütötte meg, hogy neki csapódott a szemben lévő fának. Onnan biztos nem kel fel a vizsga végéig.

- Ezért most megfizetsz – felelte a két társa kórusban.

- Gyertek csak. – mosolyodott el a lány.

 Közben Akihiko és Doi arról beszéltek, hogy vajon mennyi idő múlva látják viszont csapattársukat. Már egy jó ideje ott hagytok és kezdtek aggódni. Mármint nem a lány miatt. Azt tudták jól, hogy Leila azért nincs még velük, mert túlságosan is élvezi a harcot. Ők maguk miatt aggódtak, hogy rájuk talál egy ellenséges csapat. És így is lett. Ahogy előre haladtak egyszer csak előttük találnak egy másik csapatot. Náluk fiatalabbak voltak körülbelül 14 évesek. Doi rögtön felismerte az egyik csapattagot. Sokat hallott már róla. Hyuuga Neji a mellékházba született, mégis neki van szinte a legnagyobb ereje. Meg tudta tanulni azokat a technikákat is, amelyeket csak a főház tud. Az osztálytársai zseninek hívták. A másik fiúról is tudott keveset. A neve Rock Lee, nem tud semmilyen ninjutsut használni viszont taijutsuban kevesen jobbak nála. Az ellenséges csapat lány tagjáról csak annyit tudott, hogy ért a fegyverekhez. Egyedül nem volt elég erejük, hogy legyőzzék őket, így húzni kellett az időt, amíg Leila meg nem érkezik.

- Adjátok ide a tekercseteket, amíg szépen kérjük – kiáltotta ki Lee.

- Mi szívesen odaadnánk csak van egy kis bökkenő… - ez az a válasz, amire Lee nem nagyon számított. Doinak sikerült meglepnie – A csapatunk harmadik tagjánál van mind a két tekercs, szóval, ha meg akarjátok szerezni vele kell megküzdenetek. - Doi nem tudta, hogy Leilánál tényleg két különböző tekercs van, de így legalább a csapat mindenképp meg akar majd a lánnyal küzdeni.

Hírtelen egy óriáskígyó tűnt fel a fák mögül. Doi és Akihiko egymásra néztek és látszott a félelem mindkét fiú arcán. A kígyó feléjük fordult és már éppen támadott volna, amikor megjelent Leila és egy ütéssel elkábította az állatot. Gyorsan kézjeleket formált és egy olyan technikát használ, ami az állatot a föld alá helyezi. Majd körbe nézett és meglátta az ellenséges csapatot.

- Öt percre hagylak titeket magatokra és máris bajba kerültök – sóhajtott a lány.

- Igen, de ez csak azért van, mert késtél – szidta le Doi.

- Hát igen nem tehetek róla, hogy az a másik csapat jobb társaság volt, mint ti… - mosolyodott el Leila.

- Na jó ezt itt és most hagyjuk abba. Van más problémánk is – mutatott Akihiko a másik csapatra, akik eddig csak nagyra nyitott szemekkel nézték a két fél között lezajlódott veszekedést.

- Igen látom, de ti csináltátok magatoknak a bajt nektek is kell megoldani. – felelte Leila miután végig nézett a csapaton.

- Ezt nem gondolhatod komolyan! És egyébként is nem tehetünk róla, hogy beléjük botlottunk. – fakadt ki Doi.

- De gondolhatom komolyan és komolyan is gondolom. Ha harcra kerülne a sor én nem vehetek részt benne. És egyébként is, de tehettek róla, hogy beléjük botlottatok. Nem figyeltetek eléggé.

- Hogy érted azt, hogy nem vehetnél részt a csatában? – kérdezte Doi.

- A Hyuuga fiú miatt – nézett a lány egyenesen Nejire. – ha kiderülne, hogy bántottam abból hiszti születne. Egyelőre legyen elég ennyi.

- Hogy érted, hogy miattam? Mégis ki a franc vagy te?- értetlenkedett az említett fiú.

- Igen azt én sem értem- szólt közbe Doi.

- Ha elmondanám, hogy ki vagyok akkor sem lennél okosabb. – válaszolt Leila úgy, hogy Doi kérdését elengedte a füle mellett. – Te túl fiatal vagy nem jelentene neked semmit az igazi nevem.

- Pedig, ahogy elnézlek te fiatalabb vagy tehát ez rossz érv volt! –jelentette ki a fiú.

- Igaz, akkor úgy mondom, hogy te fiatal és tudatlan vagy. Remélem, így már megfelel. – mosolyodott el a lány. Ez után olyan gyorsan alkotott pecséteket a kézével, hogy a másik csapatnak esélye sem volt felfogni, hogy mi történik.

- Föld stílus, porfelhő – mondta a lány miután befejezte a pecséteket.

Az egész helyet mérhetetlenül nagy por lepte el. Leila és csapata pedig elslisszolt kihasználva azt, hogy nem látnak a másik ninják semmit. Még hallotta, ahogy a Hyuuga fiú a Byakugannal próbálkozik, de már későn addigra már messze jártak.

- Ezek szerint pont jó tekercs volt annál a másik csapatnál. – jelentette ki Akihiko.

Főhősünk csak bólintott.

Körülbelül nyolc órával később megérkeztek a központi toronyba. Azért kellett ennyi idő, mert nagyon sok csapda volt és habár Leila át tudott volna menni rajtuk, úgy hogy nem aktiválja őket a fiúk biztos nem, így mindegyiket ki kellett kerülni.

Mikor megérkeztek látták, hogy nem ők az elsők. Gaara és testvérei már ott voltak. Illetve még egy friss genin csapat.

A lány csak elakart haladni szép csöndben Garra előtt úgy, hogy nem szól hozzá. Valahogy azonban sejtette, hogy ez nem fog menni.

- Látom mégsem haltál meg. – szólalt meg a fiú- Pedig azt hittem ez a vizsga neked túl nehéz lesz.

Soha nem voltak jóban. Egyszer- kétszer találkoztak, amíg egy városban életek, de akkor is egymás nyakának ugrottak mindig. Mármint nem úgy, mint mikor két kisgyerek birkózik. Ők tényleg vérre mentek. Bár Gaarát nem szívlelte a testvéreit annál inkább. Velük mindig is jóban volt.

- Sajnálom, hogy csalódást okoztam, de ha ez vigasztal te is nekem. – vágott vissza a lány.

- Egy kislány csak ne nyafogjon!  – ez volt az a szó, amire Leila mindig is nagyon harapott, és ezt a fiú nagyon jól tudta. Már emelte is volna a kezét, hogy behúzzon egyet Gaarának, amikor Akihiko megállította.

- Elég! Mi már teljesítettük a második fordulót. Tehát már nem veszünk részt rajta. Ha szét akartad volna kapni a fiút, akkor kellett volna megtenned, amikor még a vizsgán részt vettünk.

- Igazad van. – mosolyodott Akihikóra a lány. A fiú elengedte a karját. Abban a másodpercben Leila behúzott egyet Gaarának. Majd elsétált mellette, mintha mise történt volna. Akihiko meredten bámult a lány után. Eddig mindig sikerült leállítania. Kezdi úgy érezni, hogy kicsúszik az irányítása alól. Jogosan érzi ezt. Az elkövetkezendő négy napot a toronyba töltötték jó messze a homokninjáktól. Egyre többen lettek. A harmadik napon Leila találkozott azzal a csapattal, akik elől megszöktek. Amikor a Hyuuga fiú meglátta ránézett és ezt mondta neki:

- Szép taktikai menekülés volt, de szabad tudnom, hogy ki alkalmazta?

- Végülés egy dicsért után ki nem felelne? A nevem Leila. És szabad megtudnom annak a nevét, akit sikerült átvágnom? – kérdezte a lány kurta mosollyal az arcán.

- Nem átvágtál, hagytalak megszökni. Ne is ámítsd magad azzal, hogy engem át tudsz vágni. A nevem Neji és a vezetéknevemet pedig már tudod.

- Hát persze hagytál megszökni, ha te mondod… - hagyta rá a fiúra.

És itt abbahagyták a beszélgetést ugyanis megjelent Gaara a folyosón.

- Remek még csak te hiányoztál… - mondta Leila flegmán. Sarkon fordul és elment a másik irányba.

A negyedik napon már 7 csapat pihent a központi helyen. Az utolsó órában berontott a Kabuto nevezetű srác csapata. Főhősünk úgy gondolta csak ennyien lesznek, de rá kellett jönnie tévedett, mert 5 perccel a vizsga vége előtt betoppant még egy csapat. A szőke hajú srác csapata. Narutónak hívták, ha a lány jól emlékezett a nevére.

Pár perccel később az összes végzett csapatot behívták egy aréna alakú szobába…